A múzeum 2002 őszén megnyílt, újrarendezett kiállítása a földszinten meghagyta a korábbi, egy-egy egyéniség köré komponált emlékszoba elrendezést. A négy színésznő művészi pályája a Nemzeti Színház történetének több mint száz évét fogja át, a Szigligeti-korszaktól (Jászai Mari), a Paulay-korszakon (Jászai Mari, Márkus Emília), Hevesi Sándor és Németh Antal igazgatói működésén át az 1940-es évek végéig (Bajor Gizi), majd pedig a Marton Endre-, Major Tamás-korszakkal az 1980-as évek elejéig (Gobbi Hilda). Gobbi Hilda (1913-1988) sokoldalú, elmélyült belső ábrázolással dolgozó, erős karikírozó képességű színésznő. A Színiakadémia után 1935-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz. 1960-1970 között a József Attila Színház, 1971-1982 között ismét a Nemzeti, 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja. Színészi munkája mellett kiemelkedő társadalmi tevékenységet is végzett, nevéhez fűződik a színészotthonok és a színészmúzeum létrehozása. Főbb szerepei: Szent Johanna, Karnyóné, Mirigy, Aase, Rizi (Pisti a vérzivatarban), Vénasszony (Csirkefej).