A kiállítás a "boldog békeidők" világától kezdve a területi visszacsatolások
koráig kíséri végig a magyar határok változását és sorsok alakulását, azaz a
társadalmat ért hatásokat. Megelevenedik a menekültek világa, a revizionizmus
és az irredentizmus jelenléte a mindennapokban. Debrecen története a román
megszállástól kezdve bemutatja azt, miként vált a város a kezdeti
bizonytalanságok és megtorpanások után közel egy évtized alatt a régió
központjává. Tárgyak, dokumentumok, korabeli fotó- és filmhíradó-felvételek,
valamint napló-visszaemlékezések segítenek felidézni a trianoni és az azt követő
eseményeket, átadni a korszak emberének érzéseit, fájdalmát.

A kiállítás a „boldog békeidők” világának felelevenítésétől kezdve a területi visszacsatolások koráig kíséri végig a magyar határok változását és sorsok alakulását, azaz a társadalmat ért hatásokat. Tárgyak, dokumentumok, korabeli fotó- és filmfelvételek, valamint visszaemlékezések segítenek felidézni a trianoni és az azt követő eseményeket, átadni a korszak emberének érzéseit, fájdalmát. Ennek megfelelően a kiállítás egyszerre kíván ismereteket átadni, és a látogatók érzelmeire hatni.

A „boldog békeidők” korát a fürdőhelyek tárgyai, az uralkodói kultusz emléktárgyai jelenítik meg a Hatsek Ignác által szerkesztett atlasz vármegye térképmellékletek mellett. Ez utóbbiakhoz főként néprajzi tárgyakat rendeltünk, látványtárszerűen bemutatva a korszak gazdag kultúráját. Külön idézzük fel a békekonferenciától békekötésig terjedő időszakot dokumentumok és archív felvételek segítségével. Az Apponyi beszéd részletei is feltűnnek, amelyek kiemelt részeit különböző időszakból származó térképek támasztják alá.
A kiállítás egyik legszemélyesebb része a menekültek világát bemutató egység. Négy menekült sors elevenedik meg a kihelyezett dokumentumok és tárgyak segítségével, valamint egy riport révén a nyulasi telep egykori barakklakásai is megjelennek, ahová a menekülteket szállásolták el 1920 őszétől.
A veszteségek és a menekültek világa mellett az irredenta kultusz szintén helyet kapott a kiállításban, hiszen a revizionizmus és irredentizmus szellemében készült a szellemi és tárgyi termékek nagy része. Az irredenta elemek megjelenésével a gyászos, komor hangulat egyszerre erősödött és „oldódott”, a mindennapok, a korabeli szokások, tárgyak átalakultak, új tartalommal, jelentéssel bővültek, amelyek mind a revízió követelésével, az igazságtalanság hangoztatásával és kifejezésével függtek össze. Az irredenta kultusszal szorosan összekapcsolódott a nemzeti jelleg hangsúlyozása, az öltözékben például magyaros díszítések, elemek jelentek meg. A kiállított tárgyak között megtaláljuk a mindennapi használati tárgyakat és a személyes elemeket is.

A galérián Debrecen történetét mutatjuk be a két világháború között. A várost az első világháborús veszteségek mellett a román megszállás is sújtotta. Mindez, és a trianoni rendelkezések megviselték, azonban a kezdeti bizonytalanságok és megtorpanások után, közel egy évtized alatt a régió központjává vált a város. Köszönhette mindezt új földrajzi helyzetének, Déri Frigyes nagylelkű felajánlásának és a klebelsbergi politikának, amelyekhez a városi vezetés hozzájárulása is nélkülözhetetlen volt. A hatalmas installáció tablóként kíséri végig Debrecen első világháború utáni sorsát, fejlődését, amely nem feledkezett meg soha Trianon szomorú emlékéről, egyesületei és emlékművei révén fenntartotta a revízió szellemét. Debrecen két világháború közötti életéből megismerhetjük az Egyetem és a Déri Múzeum történetét, betekintést kapunk az egyesületi életbe. Végigkísérhetjük hogyan jelent meg a revíziós gondolat a városi életben, valamint a virtuális kiállításban bemutatott Magyar Fájdalom Szobra sorsát is feleleveníthetjük.

A kiállítás hangulatát fokozza a sajátos installációs elemek használata, valamint az egykori nagyváradi menekült hivatalnok, Osváth Jenő naplójából kiemelt részletek, amelyek a kiállítás több pontján felbukkannak. Ezek az idézetek egyszerre magyarázzák az eseményeket, és közvetítik egy kortárs érzéseit és gondolatait.