Moizer Zsuzsa Hold Plútó című kiállításának zárásaként a művész ismét jelen lesz személyesen is a galériában.

Moizer most bemutatásra kerülő művei elsősorban önarckép sorozatként értelmezhetők, festményei és rajzai egy intenzív belső utazás leképezései, saját vívódásait, a szexualitás, az élet és halál kérdéseit feszegetik. Személyes, már-már az intim szférájába is bepillantást engedő képein szomorúan lágy, sebezhető testekkel találkozunk. Utolsó, valóságos tájképeket megmutató sorozata után most visszakanyarodik saját magához, a tájképek világára még mindig emlékeztető új sorozata azonban inkább a lélek tájaira vezet. Moizer figurái, mint eddig is, transzparensek és puhák, még a rajzain megjelenő, erősen kontúros testei is belefolynak a vonalak vezette összefonódások kavalkádjába. Az arcok és a testek általában különböző figyelemmel vannak ábrázolva, kézzel fogható a feszültség a megmutatott és a titokban tartott részletek között. Korunkban, ahol minden digitalizált és a tömegmédia képei elől alig van menekvés, Moizer kiállítása egy igazi kis varázssziget, művészete a pillanat érzéki megragadásának izgalmát, és a valóságos jelenlét örömét hordozza.