A kkiállításon bemutatott Játék vörösben című sorozatot 1973-ban készítettem el. Azóta eltelt 48 év. Az elkészítéshez a legfőbb inspirációt Maria Rzepińska A szín története az európai festészetben c. munkája jelentette, de a legfőbb motor/katalizátor az volt, hogy részt akartam venni az akkori idők legrangosabb lengyel fotóművészeti pályázatán, az Arany Borostyánon. Az összeállítás 28 fekete-fehér képből állt, amelyeket bizonyos helyeken vörös festékkel borítottam.

A pályázat zsűrijének összetétele, amelyben olyan kivételes lengyel fotográfusok foglaltak helyet, mint Zbigniew Dłubak, Jerzy Krechowicz vagy Andrzej Lachowicz, garanciát jelentett, hogy a bizottság objektívan fogja megtekinteni és értékelni a létrehozott művet. Mindig is tudatában voltam annak, hogy nem egy normális, szabad és demokratikus országban élek. Tudtam, hogy nem annyira az érdekcsoportok a legfontosabbak, hanem az erős megállapodások. Mindazonáltal nem gondoltam volna, hogy a munkáimat politikai okokból kihajítják a pályázatról. A nem hivatalos információk alapján, amelyek eljutottak hozzám, arra következtettem, hogy nagy gondjaim lesznek a további utamon, s nem csak a művészeti életben.

Teltek az évek, Lengyelországban egyre növekedett a társadalmi elégedetlenség. Elérkezett 1980 augusztusa. Nem sikerült a Játék vörösben hivatalos bemutatása, amelyet a Wrocławi Műszaki Egyetem klubjának igazgatója vállalt. A klub következő vezetősége szintén megtiltotta a ciklus kiállítását. 1989 után megmutattam a munkákat a kivételes és hozzáértő fotográfusnak, Adam Sobotának, de ő nem mutatott semmi érdeklődést.

Elteltek a 80-as évek, leomlott a berlini fal. Más katonai szövetségbe tartozunk. Lengyelország az Európai Unió tagja, egy szabad és demokratikus országban élünk. De a vörös szín nem apadt el, egyre többször találkozunk vele.

Ez a spektrum hetedik színe, mindig ez volt a legfontosabb. Az összes szín legjava. Az őskorban azokat az eszközöket, amelyeket meg akartak személyesíteni, vörösre festették. Az ókori Kínában talizmánként használták a vörös szalagokat. A győztes római parancsnokokat azzal tüntették ki, hogy vörösre festették az arcukat.

A vörös a lüktető vér, a tűz, az aktivitás, a szenvedély, Krisztus sebeinek és szenvedésének színe. A forró és élénk érzések szimbóluma. Az indiai istenanya… A leggyorsabban ezt veszik észre a csecsemők. Hatással van a tudatalattira. Tolakodó módon felhasználják a tervbe cél eléréséhez a propagandában és a reklámterrorban.

Ugyanakkor a templomi oltárokon lévő olajlámpákban egyre halványabban pislákol. (Jan Bortkiewicz)