Kádár Emese debreceni születésű képzőművész egyéni kiállítása a gyászfeldolgozást a kortárs művészet szemüvegén keresztül vizsgálja. Míg a művész korábbi munkáiban a digitális emlékek és a gyász jelenkori rituáléi foglalkoztatták, addig az új, Ghost Traces című sorozat darabjai inkább líraibb, személyesebb nézőpontból közelítenek a veszteség feldolgozásához.

A The Unrisen Sun // Jégbe zárt nap című tárlat kiindulópontja egy nyári temetőlátogatás élménye volt: a júliusi hőség és a vakító napfény éles ellentétbe került a gyász megdermedt állapotával. Ebből az élményből bontakozik ki a kiállítás időtlen napkeltét idéző, egyszerre hideg és meleg világa, amely az emlékek megőrzése és az elengedés vágya közötti feszültséget jeleníti meg.

A MODEM Project Space-ben látható sorozat egy szimbolikus, jégbe fagyott tájat idéz meg, ahol a nap és a fagy egymással küzdő erőkként jelennek meg. A napfény itt nem feltétlenül a tisztánlátást vagy a továbblépést jelenti: erős fénye inkább elvakít, és kísértetszerű utóképként marad velünk.

Kádár Emese a szőttesek mellett a tűnemezelés technikájával is kísérletezik. Műveiben a digitális emlékezés jelképei – például a könyvjelző, a mentés vagy a hangfájlok lejátszásának gombjai – fagyos természeti elemekkel és a gyászszertartások szimbólumaival kapcsolódnak össze.

A kiállítás személyes tapasztalatokból indul ki, de tágabb kérdéseket is felvet a digitális örökségről és az emlékek megőrzéséről. A kiállítás sarkvidéki atmoszférája a Spitzbergák permafrosztjába temetett adatközpontok kérdéseit is felveti: mit őrzünk meg mindenáron, mit temetünk el, és mit lenne ideje felszínre hozni, majd elengedni?

Kurátor: Sárai Vanda