A Galéria elsők között volt a magángalériák között a rendszerváltás után. A gyűjtemény anyaga egy korszak lenyomata a gyűjtő, mecénás - Nyakas Ilona - szemszögén keresztül. Az elmúlt 30 év egy olyan hangulatot tudott előállítani, ami az úgynevezett nagy kiállításokon egyáltalán nem, vagy csak ritkán volt látható.

A gyűjteményben szereplő művek ezt a sajátosan közép-kelet európai, folytonosan változó és kereső „jelenlétet” reprezentálják. A Galéria fiatal, felfedezett művészei pedig időközben ismert, elismert alkotói lettek a művészeti színtérnek.

„Függő vagyok. Művészetfüggő. Nem akartam magamnak műveket venni. Nem vagyok felhalmozó típus. Az első vétel szinte szándékom ellenére valósult meg. Történt ugyanis, hogy 1986-ban O.P.G. éjjel 2-kor becsöngetett, és közölte, hogy megfestette élete legjobb képét. Becipeltük ketten a méretes képet, majd a munkán kívül a taxit is kifizettem. Valahogy így kezdődött. Művészbarátokkal, akiknek szűk volt a kalitka. 1989-ben a rendszerváltás pillanatában indítottam be a K.A.S. Galériát mellyel az állami mecenatúra és az önmagát menedzselni nem tudó művészek közötti űrt kívántam kitölteni. A Galéria története önkéntelenül is összekapcsolódott az egyre gyarapodó gyűjteménnyel. Ezek a tárgyak, képek természetesen személyekhez többnyire művészekhez kapcsolódnak, az elmúlt 30 év, az életem kísérői." NYakas Ilona. A galériában a látogatók beszélgethetnek a művekről, művészekről, művészekkel. A galéria köre pedig emlékeszik, elmélkedik az elmúlt 30 évről egy mecénás szemszögéből.

A kiállítás előzetes bejelentkezéssel látogatható.