Kemenesi Zsuzsanna Üdvözletem című kiállításának képei harmonikusan illeszkednek eddig ismert művei sorába. Hat év telt el utolsó egyéni tárlata óta és a most bemutatott fotográfiák ezeknek az éveknek a termései, a fekete-fehérben megragadott valóság lírai képei.

A művész a kiállítás mottójaként az angol népköltészet egy darabját választotta, amely a pillangóhatás elvét konkrét, ok-okozati összefüggésrendszerként mutatja meg, utalva a képeken megörökített apró valóságrészletekben rejlő, nem feltétlen tudható, de mégis lehetséges következményekre: „A patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett, máskor verd be jól a patkószöget”. (Angol népköltészet, Károlyi Amy fordítása)

A képeken megjelenő terek az alkotó mindennapjainak személyes helyszínei, de leginkább a szakmai tevékenységéhez kapcsolódnak, olyan intézményi terekhez, amelyek múltbéli tárgyak, dokumentumok, illetve a művészetek otthonai. Éppen ezért nem is annyira fizikai valójukban, mint inkább szimbolikus térként jelennek meg, kiterjesztve ezzel a jelentések lehetőségeit.

„Egész életemben jelentéktelen dolgokkal foglalkoztam. Elmondhatom, hogy ember nálam jelentéktelenebb dolgokkal nem foglalkozott. Ezt most már bízvást állíthatom, ennyi év távlatából” – írja egy elemzésében Kemenesi Zsuzsanna. Mégis, tudhatjuk, ha valaki, hát éppen ő az, aki tudja ezeknek az „apróságok”-nak lehetséges és valós hatását, és csak látszólagos jelentéktelenségét. Mert abban a pillanatban, amikor észreveszi és kiemeli azokat a valóság tengernyi eleme közül, jelentőségtelivé és fontossá válnak.

Az általa megtalált kompozíciók, fények-művek-tárgyak-felületek összjátékainak mindegyike lehet egy történet nem jól bevert patkószege, minden harmónia és szépség dacára is. (Csizek Gabriella kurátor)