Székely Aladár 1916-ban jelentette meg nevezetes Írók és művészek című albumát – a maga nemében az elsőt –, amelyhez Ady Endre írta az egyik előszót. Néhány mondat Ady bevezetőjéből: „Itt minden író-művészfélének megvan a saját keserves és szomorú gyülekezetű kis maffiája és aláaknázott kis területe. Az én Székely Aladár barátom tehát szerencsés, jó gondolattal s nagyobb veszedelmek fenyegetése nélkül állt az irodalom helyére. Kell, hogy nagyjában együtt lássa a közönség a mai író és művész hírességeket, kikről őszinte, írott fotográfiákat nem kaphat, de íme, kap hűséges, erős fotókép- (sőt, nem helytelen szójátékkal), gépképírásokat. Szeretem, hogy ez az album megjelenik, s örülök, hogy a Székely Aladáré, aki íme elmondja innen esetleges és hiábavaló pózainkon keresztül is – hogy kik vagyunk.” Ebből a szövegből kölcsönöztük a kiállítás címét. Egészen másként, de a művészvilágnak ma is működnek „szomorú gyülekezetű” csoportjai és „aláaknázott” területei. Így aki ma jó fotográfusként – vagy a fényképek gyűjtőjeként, közreadójaként – a nemes művésztársaság egészére veti tekintetét, ugyanolyan tisztelettel és érzékenyen, mint Székely mester, az a pózokat és aknákat feledve keresi az alkotó tekintetét. Igen, így készítenek fotográfiákat ma is a legjobbak, akik megalkotják a képalkotók képeit.

Képzőművészek lefotózva. A fotós műtermében, a saját műtermükben, a családjuk körében, egy művészeti eseményen, a kiállításuk megnyitóján. A kiállítás helye a Műcsarnok, melynek homlokzatán 125 éve ez olvasható: „A magyar képzőművészetnek”, alkalma épp ez a 125. évforduló. Kézenfekvő jubileumi téma, ami mégis megnehezíti, az az alapkutatások hiánya. Egyes fotósokról tudható, hogy sok ilyen felvételt készítettek, de a közgyűjteményekben csak töredékesen lelhető fel anyaguk, vagy még úgy sem. Másoknak, noha az életművükben jelentős portrégyűjtemény is található, esélyük sincs, hogy az anyaguk közgyűjteménybe kerüljön. A lefotografált művészek köre is véletlenszerű. Ennek a kiállításnak nem célja a fontos hazai alkotók teljes vagy bármilyen kánon szerint kimerítő áttekintése. Hiszen a fotós témaválasztása szubjektív: függ a megbízástól, a személyes kapcsolatoktól, a lehetőségektől.

A Kik vagyunk kiállítás fő vonulatát néhány fontos fényképész portfóliója képezi a kezdetektől, azaz Székely Aladártól a jelenig. Emellett bemutatnak pár önarcképet, műterembelsőt, melyek arról tanúskodnak, hogyan látják a képzőművészek önmagukat, munkakörnyezetüket, így a festmények, grafikák és a fényképészek portréi mintegy párbeszédbe kerülnek. Felkutattak dokumentumokat a fotógyűjtésről, a történetmesélés kapcsolatáról, a csak fényképeken rögzített művészeti eseményekről, barátságokról, közös emlékekről, köztük olyanokat is, amelyek a Műcsarnok archívumában őrzik a távolabbi és a közeli múlt emlékeit.
Erdélyi Lajos, Escher Károly, Gink Károly, Koffán Károly, Máté Olga, Rónai Dénes, Székely Aladár, Tóth István, Vattay Elemér, Csontó Lajos, Czimbal Gyula, Déri Miklós, Fábián Évi, Janesch Péter, Kecskeméti Kálmán, Lugosi Lugo László, Pácser Attila, Sarkantyú Illés, Sulyok Miklós, Szilágyi Lenke.

A korlátozások miatt a Műcsarnok jelenleg zárva tart.A kiállítás március 20-tól virtuális sétán járható be: Az újranyitást követően a kiállítás 2021. szeptember 26-ig látogatható.