Kürthy Hanna festőművész Senlis-hez és a Cziffra Alapítványnál töltött évekhez fűződő alkotásaiból nyílik időszaki kiállítás a XII. kerületi Hegyvidéki Kulturális Szalonban a Cziffra György-emlékév keretében. 

Kürthy Hanna már négyéves korában első díjat nyert az UNESCO nemzetközi gyermekrajz-versenyén, majd fiatal felnőttként elvégezte a műegyetemet. 1975-ben a Cziffra György által létrehozott alapítvány ösztöndíjasa lett Franciaországban, ő tervezte az alapítvány emblémáját is. Az alapítvány ünnepélyes megnyitóján önálló kiállítása volt, ahogyan később is többször kiállított a Saint Frambourg-kápolnában. Franciaországban ismerkedett meg későbbi férjével, akivel körbeutazták a világot, éltek Kaliforniában, Elefántcsontparton, Görögországban, kiállításai nyíltak négy kontinensen. A mediterrán és meleg éghajlatú országok szikrázó tájai nagy hatással voltak művészetére, ahogyan az irodalom, zene és tánc is. Egykori Cziffra-ösztöndíjasként ő illusztrálta a zongoravirtuóz Ágyúk és virágok című életrajzi regényét.

„1975-ben megnyertem a Cziffra Alapítvány emblémapályázatát Senlisben, ami egy 3 hónapos ösztöndíjjal járt együtt. Cziffra György zongoraművészt, a mestert Budapesten ismertem meg, a Mátyás Pincében találkoztam vele először. Szeptemberben érkeztem meg Senlisbe, közben a Középülettervező Vállalatnál dolgoztam, mint építészmérnök. Hatalmas élmény volt a repülőút után megérkezni a középkori Senlis városába, mely tele XV.-XVI. századbeli épületekkel. Mikor megérkeztem, maga a királyi kápolna, a Saint Frambourg-kápolna, amit a mester megvett és felújított André Malraux tanácsára, még nagyon elhanyagolt állapotban, belül szinte koromfekete volt, autókat javítottak benne.

Az Alapítványban rengeteg fiatal művész fordult meg, nagyrészt zongoristák, orgonaművészek, de a művészetek minden ágából jöttek a fiatalok, köztük több festő is. Cziffra György ekkor írta „Ágyúk és virágok” életrajzát, amit én illusztráltam. Esténként sokat mesélt életéről, egy hatalmas faasztalnál ült az ebédlőben a bárpult mellett. Napi 8-10 órát gyakorolhatott, amit egész nap hallottam, mivel a szoba ablaka, ahol rajzoltam, festettem, a mester ablakával szemben volt.” (Kürthy Hanna)

„Kürthy Hanna képeit egyszerre jellemzi az állandóság, a statikusság és a folyamatos mozgás, a törekvés, az áramlás érzete. A lüktetően mozgalmas képek a láthatónak és a láthatatlannak a kettősét tárják fel előttünk. (...) Kürthy Hanna festményein és rajzain a tájakat, az épületeket, az embereket körülvevő tér új értelmet nyer. Az ember alkotta építmények párhuzamosai megadják magukat a hullámzó és folyamatosan változó, hol táguló, hol összeszűkülő tér előtt. A vonalak olyanok, mint egy vágtázó, szilaj ló: könnyedén, szabadon futnak végig a papíron. A szövevényes, ám feszes rendbe igazodó, koherens rendszert alkotó vonalak a természet lényegi harmóniáját, a folytonos mozgás és az egyensúlyra való törekvés kettősét adják vissza.” (Lantos Adriana)