A Régi Magyar Gyűjtemény egyelőre nem teljes barokk állandó kiállítása a 16. század végétől 1800-ig követi végig a történelmi Magyarország művészetének és közép-európai kapcsolatainak alakulását.
A tárlat alapvetően az időrendet követve, azon belül tematikus egységekben mutatja be a különféle tárgytípusokban gazdag gyűjteményt. A 17. századi egyházi művészet és halotti kultusz emlékeit kolostori képek, epitáfiumok és halotti portrék képviselik. A barokk főúri kastélykultúrát portrékkal, csendéletekkel, festett kárpittal és egy ritka betlehemes szekrénnyel idézzük meg. A külföldön komoly festői karriert befutott Bogdány Jakab és Mányoki Ádám képei a csendélet és portré műfajának legjobbjai. Különteremben kerül bemutatásra a barokk gyűjtemény egyik leglátványosabb része, a monumentális műveket felvonultató 18. századi egyházi festészet és szobrászat, amelyet festett, aranyozott faszobrok, gazdag színezésű oltárképek képviselnek. A régióban meghonosodott olaszos bécsi barokkot osztrák, főképp bécsi festők és szobrászok hozták Magyarországra, mint a zseniális Franz Anton Maulbertsch freskó- és oltárképfestő, aki életműve jelentékeny részét alkotta hazai egyházi megrendelésre. A felvilágosodás időszakának művészetét a jelenlegi kiállításon Dorffmaister István szentgotthárdi pannósorozata képviseli, amely a késő barokk történeti festészet főműve.
A kiállításon a látogatónak lehetősége nyílik végigkövetni több mint 200 év magyarországi festészetének és szobrászatának műfaji és stílusváltozásait, egyúttal történeti, kultúrtörténeti és művészetföldrajzi összefüggésbe helyezni. Az egykorú főúri és főpapi mecénási tevékenység és műgyűjtői érdeklődés körébe tartozó művek és a szerteágazó művészeti kapcsolatok történetileg minél teljesebb bemutatása érdekében, a törzsanyagon túl más hazai múzeumokból, egyházi és magángyűjteményekből kölcsönvett darabokkal egészítjük ki az állandó kiállítást.
Hozzászólások