Zékány Dia képein életek alatt összegyűjtött, elraktározott, megtartott, félretett, elfelejtett, ugyanakkor szeretett tárgyak elevenednek meg. Olyan dolgok, amelyek boldogságot okoznak annak, aki őrzi, gyűjti őket, de bosszúságot jelenthet a velük kényszerből együtt élőknek. Dia családi tapasztalatai által képes viszonyulni a tárgyak felhalmozásához, azok „installációként” történő (újra)értelmezése egyéni látásmódot kínálhat a befogadó számára is. Hiszen mindannyian tudunk kapcsolódni a tárgyak gyűjtéséhez, vagy azért, mert magunk is gyűjtögetők vagyunk vagy mert küzdünk a felesleges tárgyaktól való megszabadulással.
Dia az utóbbi években a szobák, belső terek után a hátsó kerteket, udvarokat, műhelyeket, garázsokat kezdte el megjeleníteni vászon és pasztell képein. A koronavírus helyzet miatt a műtermét nem használhatta, így a nagy méretű olajfestmények mellett 2020-tól kisebb méretű pasztell rajzok is feltűnnek munkái között.

A kiállítás címe Nemes Nagy Ágnes "A tárgyak" című kétsoros verséből idéz. A költőnőhöz hasonlóan Dia is kapcsolódást talál a minket körülvevő tárgyakkal.

Zékány Dia 1987-ben született Debrecenben, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának végzős doktorandusza. Budapesten él és dolgozik.