Melkovics Tamás (1987) művészi érdeklődését az eredet és fejlődés, az átalakulás és állandóság összhatásai foglalkoztatják. Gondolkodásmódjának középpontjában a növekedés, a fejlődés és az önreflexió áll. Közel tizenkét év szobrászati anyagából merítve, korai formakísérleteinek és legújabb munkáinak kölcsönhatásai követhetőek végig a kiállításon. Az egyes alapelemek egymásra épülésével kialakított struktúrákban a statikus és mozgásban lévő viszonyrendszerek ellentéte alakítja ki a harmóniát. Az ily módon létrejövő moduláris plasztikák felfelé törő, organikusan egymásba kulcsolódó, burjánzó növényzetre emlékeztető alakzatokként jelennek meg. Ősi energiákból merítkezve mindinkább a kortárs szobrászat egy természettudományos minőségű alaktanával találkozhatunk. Melkovics Tamás művészetében az alkotás technikai kérdései mellett a játék, a gyerekkorból eredeztetett szabad gondolkodás és építkezés fogalmai érvényesülnek.