A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiállítása nem egy szokványos háborús tárlat. A háborút, az eseményeket a katona szemszögéből kívánja bemutatni ahogyan a drótakadály mögül, a lövészárok mélyéből, a hátországba hazagondolva látta a háború borzalmait. A frontélet speciális mindennapjaiba, gondjaiba és bármilyen furcsa: az örömeibe is bepillantást nyerhet a látogató a fotók alapján. Betekinthet a hátországba a polgári védelmet ellátó Önkéntes Őrsereg munkájába. Információt kap a hadbavonultak biztosításáról, megtudhatjuk hogyan működött a Vöröskereszt, továbbá a hadikórházak, képet kaphat humanitárius akciókról is. A fotók és tárgyak is bizonyítják a tábori lelkészi szolgálat létjogosultságát. Olyan kuriozitások is helyet kaptak a tárlaton, mint az asszonyok szerepe a hadseregben, vagy a hadviselő állatok, a frontkatona hűséges társai és segítői: a kutya, galamb, ló, öszvér, bivaly. A kiállítás emléket állít azoknak, akik nem térhettek haza, s azoknak is, akik túlélték. Emlékeztet a civilre, aki otthon a hátországban reménykedett a mihamarabbi békében, miközben dolgozott a harcolók helyett, sorban állt élelmiszerjegyeivel, gyűjtött és adakozott a fronton lévőknek, jótékonykodott, ápolta a sebesülteket, hadikölcsönt jegyzett, aggódott, remélt, gyászolt és várt - ember próbált maradni az embertelen körülmények között. A plakátok a kor hangulatát és propagandáját idézik fel; rendeletek, utalványok, útmutatók ezrei szólnak az élet bizarr módon való militarizálódásáról. A kiállítás nem titkolt célja, hogy emlékezzen és emlékeztessen e sokat próbált generációra.