Kiállításmegnyitó – Miroslav Jovančić festőművész
2022. augusztus 13. szombat, Tolcsva
14:00 Szirmay-Waldbott Kastély

KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ

Miroslav Jovančić
festőművész

Megnyitja: Csoma Ernő, Tolcsva polgármestere

Közreműködik:

A kiállítás megtekinthető augusztus 30-ig,
vasárnap kivételével mindennap 9-től 17 óráig.

A Zempléni Fesztivál idei kiállításprogramja a jövőre 70 éves Topolyai Művésztelep alkotóinak munkássága köré épül. Topolya Szerbiában, a Vajdaság középső részén, az Észak-bácskai körzetben, Szabadkától 34, a határtól 44 km-re található, 60 %-ban magyar lakta, közel 15 ezres lélekszámú község, járási központ.

A Topolyai Művésztelep negyed évszázados fejlődése

Topolyán háromszor történt sikertelen kísérlet művésztelep megalapítására: 1914-ben, 1924-ben, majd 1951-ben. Utóbb Ács József és Dévics Imre foglalkozott ismét az alapítással, de ez akkor Zentára távozásuk miatt nem valósult meg.

A Topolyai Művésztelepet végül 1953-ban hozták létre. A telep első résztvevői-alapítói Ács József, Petrik Pál, Stevan Maksimović, Zoran Petrović, Boško Petrović és Miloš Bajić voltak – valamennyien festőművészek, s egyben ugyanazok, akik 1952-ben létrehozták a zentai művésztelepet. A művésztelep a régi iskola épületében, a város közelében kapott helyet. Dévity Imre volt a művésztelep vezetője és szervezője annak alapításától 1960-ig, ezt követően pedig Ipacs József, Ádor Pál és Zsáki István vezették a művésztelepet. A telep egyik programcélja az élet és a munka terének gazdagítása, vagyis a „kis szintézis” program volt, mely célul tűzte ki a művészetnek a kortárs építészettel való ötvözését (Duranci 2003). Ennek a programnak köszönhetően freskókkal, fali kerámiakompozíciókkal és szabadtéri szobrokkal díszítettek számos újonnan kiépült létesítményt Topolyán, Kishegyesen és Bácsfeketehegyen, iskolákat, egészségházakat, könyvtárakat, Topolyán a szállodát, így összekapcsolva a művészetet a környezettel. A telep résztvevői az egykori Jugoszlávia egészéből érkező művészek voltak, de emellett Magyarországról, Lengyelországból és Oroszországból is érkeztek résztvevők. A többség mégis vajdasági művész volt. A művésztelep koncepciója a kilencvenes években a társadalom válsága, ill. a háború miatt kényszerűen módosult, azonban ekkor sem szakadt meg a munka. Viszont egyre több fiatal művész csatlakozott, és folytatódtak a kiállítások is. A művésztelep gyűjteményében megtalálhatók a résztvevők képei, grafikái, rajzai és szobrai, amely így az idők során részben a szerzők ajándékaiból, részben pedig vásárlás útján bővült. A gyűjteménynek ma a topolyai Kray kastély terme, az Art Gallery ad otthont, ahol katalógusokkal kísért kiállításokat is szerveznek.

Az öt tárlatot tartalmazó sorozat folytatja a 2018-ban elkezdett – 2020-ban kényszerűségből szüneteltetett – tematikát: a mai határon túli magyar képzőművészet bemutatását. A Zemplén négy településén, Sárospatakon, Szerencsen, Tolcsván és Tokajban megrendezett bemutatók mindegyike különlegesség a maga nemében. Ha pedig valaki veszi a fáradságot és mindegyik kiállítást meglátogatja, átfogó képet kaphat arról, merre tart ma a topolyai alkotócsoport munkássága.

Miroslav Jovančić 1962. március 16-án született Szabadkán. Ugyanitt végezte el a középfokú zeneiskolát, majd az újvidéki Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Oklevelet a belgrádi Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskolán és az újvidéki Művészeti Akadémia festészeti szakán szerzett. 1998 óta a Szabadkai Kortárs Galéria kurátora.

Miroslav Jovančić művészeti tevékenységének meghatározó részét képezi a zene, amely szorosan összefonódik festészetével. Munkájának elválaszthatatlan szegmense, festményeinek építőköve.

“Sosem gondoltam arra, hogy bármiről is le kellene mondanom, ami valamilyen módon boldoggá tesz engem. Így van ez a zenével és a festészettel is. Azt mondhatnám magamról, hogy impulzív vagyok, és függök a pillanattól, a cselekvéshez vezető állapottól. Mindazoknak a dolgoknak, amelyek igazán érdekelnek volt egy aranykora az életem során, és ezeket a festményeimben egyesítettem, és minden, amit festek, innen származik, ebből a kis magánkincstárból, mely tele van eseményekkel, helyekkel, emberekkel... mindennel, amit szeretek. A festészet iránti érdeklődésemet mindig az a szándék vezérli, hogy megtapasztaljak egy a mámoros izgalomhoz hasonló állapotot, azt a lázat, amely a fő hajtóerő számomra. Egész életemben ezt keresem.” – mondta egy interjúban.