Nemes Márton (1986) az acb Galériában megrendezett első önálló kiállításán legújabb, élénk színű és kontrasztos formájú hibrid műfajú műveit mutatja be a közönségnek.

A festészeti és szobrászati elemeket kombináló munkák egy nagyszabású multimediális installációval is kiegészülnek a kiállítótérben. Nemes Márton, műveiben a színvariációk és színtartományok, applikációk és formák széles tárházát alkalmazza. Az alkotó ‘képtárgyaiban’ sokat játszik az átláthatóság lehetőségeivel is, a táblaképek megnyitott, áttört felületei a korábban láthatatlan rétegekbe engednek betekintést, egyedi térdinamikát létrehozva ezzel.
A képeken gesztusokon alapuló festék fröccsenések is megjelennek, amik a műveket becsatornázzák az informel festészet kontextusába is. A művek ugyanakkor napjaink szórakozóhelyeinek képi-, és fény-szituációit is felidézik. Sőt mi több, mintha egy zenei ritmus is manifesztálódna általuk. Nemes művei a huszadik század második felének nagy művészeti narratíváira is építenek, egyaránt illeszkednek Mark Rothko művészeti tradíciójába a finom szín gradiensekkel, de Frank Stella művészetének perspektívájából is érthetők a formázott vászon koncepciója mentén, ugyanakkor Lucio Fontana felületbevágásait is mintha újraértelmeznék. Összességében elmondható, hogy Nemes Márton sikeresen megalkotott egy új képi nyelvet a fenti tradíciók felvállalásából és a kétdimenziós és a plasztikus művészet teljesen új elegyét keverte ki a huszonegyedik század színpalettájával.