Pentelei Molnár János (1878–1924) a 20. század elejének elismert csendéletfestője volt. Festészeti tanulmányait viszonylag későn, 24 éves korábban kezdte. Kortársaihoz hasonlóan látogatta Hollósy Simon müncheni festőiskoláját, akiről így nyilatkozott: „Hollósy széles, összefoglaló látásra tanított, ezt igyekszem követni ma is, amit tudok, neki köszönhetem.” (Művészet, 1912, 351. o.). Pentelei Molnár János 1903-ban Párizsba utazott és festői tanulmányait a Julian Akadémián folytatta. Hazatérése után a Benczúr Gyula vezette I. számú Festészeti Mesteriskola tagja lett. Egyéni festői stílusa a 20. század első évtizedében alakult ki, későbbi sikereit jól példázza a számtalan hazai és külföldi elismerés, állami díj és ösztöndíj. Elsősorban a csendélet műfajában vált ismertté, mely különösen az 1910-es évek elején válik hangsúlyossá művészetében. Csendéletei között, melyek „boszorkányosan anyaghűek” voltak, számos típus megjelenik; a szalon-csendéletektől kezdve egészen a puritán festői megoldásokkal szerkesztett konyhai csendéletekig. Emellett festett bibliai tárgyú kompozíciókat, tájképeket és életképeket is. Festői pályafutásának korai halála vetett véget. Alkotásai a 20. század eleji magyarországi műgyűjtés legjelentősebb képviselőinek, így például Beczkói Bíró Henrik és Nemes Marcell kollekcióiban is megtalálhatóak voltak. A kiállításon szereplő festmények egy olyan egyedülálló gyűjtemény részei, melyek méltó követői a 20. század eleji nagy elődök szellemiségének. A Cifrapalota I. emeletén megrendezett tárlaton a magángyűjtemény 38 darabja mellett – a házigazda jogán – a Kecskeméti Katona József Múzeum két Pentelei Molnár-csendélete is kiállításra kerül.