Szász Lilla fotográfus, Maria Teresa Braz privát archivista és Perenyei Monika művészettörténész kiállítása

Szász Lilla fotográfus a kortárs magyar fotóművészek középgenerációjának tehetséges, nemzetközi színtéren is elismert alakja. 2018-ban nyerte el a Budapest Galéria és Lisszabon városának alkotói ösztöndíját, Perenyei Monika művészettörténész pedig 2019 júliusát töltötte Lisszabonban ugyanezzel az ösztöndíjjal, amelyet egy archívumi kutatásokra kidolgozott kurátori programmal nyert el. Kettejük Maria Teresa Braz privát archívumára épülő, immár három éve tartó kutató-és alkotómunkáját foglalja össze és mutatja be a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben nyíló, portugál-magyar együttműködésben megvalósuló kiállítás.

Maria Teresa (1948) gyermek- és ifjúkora a salazari diktatúra keretei között zajlott. Gyermekkorát és korai felnőttkorát apja fényképezte és filmezte. Személyes élettörténetén, magánéleti képein és felvételein keresztül bepillantást nyerhetünk abba, milyen lehetett nőként élni és felnőni Salazar Portugáliájában. Teresa édesapja amatőr fotográfus és filmes volt, aki mintegy lánya játszótársául szegődve, az otthoni szerepjátékokon és azok lefényképezésén keresztül a tiltásokkal teli közegben is életben tartotta a gyermeklány szereplehetőségeinek és képzeletvilágának gazdagságát, nyitottságát. Kedvenc babáját, amely az édesapjával együtt kitalált és megrendezett jelenetek főszereplője volt, Maria Joãonak nevezték: kettős, egy női és egy férfi névvel illették, mivel karakterét mindig az adott szerephez igazították. Teresa és édesapja fotókkal kísért története ugyanannyira szól egy apa-lány kapcsolatról, mint a korlátozó körülmények közti személyes szabadság megtalálásának lehetséges, és egy életre meghatározó formáiról. “Apám segített abban, hogy úgy éljem az életem, ahogy akartam. Imádott játszani, talán nálam is jobban. Szeretett filmezni és képeket készíteni. Mindig szerettem, ha apám engem fényképezett. Filmre is vett. Azt hiszem, hogy a képek, amelyeket akkor elképzeltünk és megrendeztünk, olyanok, ahogy ma élek. Nyitottan a világra.” (részlet Szász Lilla Maria Teresa Brazzal készített interjújából)

A kiállítás egy különös, fényképek mentén alakuló személyes történeten keresztül hozza közel egy távoli országnak a miénkhez is hasonlítható múltját, a jelenünktől elválaszthatatlan tapasztalatvilágát. Ezen túl, ebben a portugál-magyar együttműködésben alakuló fotográfusi munkában olyan kérdések is formát öltenek, amelyek a megismerés, a percepció, és az önelemzés izgalmas folyamatát érintik: mi az, ami ezekben a folyamatokban ahistorikus, vagyis a történelmi időtől független és univerzálisan mindenütt megtapasztalható, és mi az, ami szocio-kulturálisan meghatározott és csak lokálisan értelmezhető.
A kiállítás támogatója a Camões Intézet – Budapesti Portugál Nyelvi Központ és a Nemzeti Kulturális Alap.

Külön köszönet: Maria Teresa Braz, Farkas Dániel, Mátyus Andrea, Fatima Tomé, Aknay Csaba, João Miguel Henriques, K. Horváth Zsolt, Estela Casanovas, Alexandra Nunes, Arquivo Fotografico Municipal de Lisboa, Videoteca Municipal de Lisboa