Nagynevű sógorával, Holló Lászlóval ellentétben Hrabéczy Ernő (1894-1953) igazán sohasem vált országosan ismert festőművésszé. Pedig a kelmefestő apától származó ifjú - Hollóhoz hasonlóan - az első világháború alatt maga is Münchenben sajátította el a művészet fortélyait Hollósy Simon tanítványaként, majd Debrecenbe hazatérve több kiállításon is megmutathatta alkotásait a nagyközönségnek.

Hrabéczy Ernő 1928-ban európai körútra indult, s a nyugati országokban tett látogatásai jótékony hatással voltak művészetére. Kialakult az a sajátos, kissé komor stílusa, amelyet a Holló László Emlékmúzeumban kiállított furcsa, sötét tónusú, enyhén groteszk, hosszúkásra nyúlt arcokat ábrázoló portréi is jól illusztrálnak.

A második világháború már Budapesten találta a művészt (itt tagja lett a KÚT-nak, vagyis a Képzőművészek Új Társaságának), de Hrabéczy nem tudott hosszú időre elszakadni szeretett szülővárosától, és a háború befejeztével visszatért Debrecenbe.

Fájdalmasan korai haláláig több helyi és országos kiállításon vett részt alkotásaival.