„Szabados Árpád hatalmas ellentéteket tudatosan felvállaló három évtizednyi festői pályafutása rengeteg impulzust magába olvasztott a kortárs művészet akkori, aktuális irányzataiból (….), ennek ellenére mindvégig művészetének hiteles bázisát jelentette a tradíciókhoz több szálon történő kötődés, amely persze rá jellemzően csak nagyon távoli analógiákon keresztül mutatkozik meg. Szellemi értelemben éppúgy merített Miró, Vajda vagy Korniss életművéből, mint ahogy a mitikus, archaikus alakításmódok sem álltak távol tőle. Felszabadulva, gátlásoktól, látási konvencióktól mentesen, mindezt a leghétköznapibb, banális élményeken keresztül mutatta be, ahol a gyermeki rácsodálkozásnak éppolyan létjogosultsága van, mint a kifinomult akadémista festői gyakorlatnak.”

(Részlet Nátyi Róbert “Lét-közeli” művészet. Szabados Árpád festészetéről vázlatokban c. tanulmányából [megjelent: Nátyi Róbert, Sinkó István (szerk.): Szabados Árpád, kiáll. kat., REÖK, Szeged, 2020].)