Végig kell mennem a vándorúton
A végtelen hosszú tejúton
Csillagtengerben egy csillagot lelni
Csillagöbölben megpihenni
(Pintér Gábor verse)

Szalontai Ábel Csillagöböl című kiállítása egy évtizedek óta készülő fotósorozatból álló reprezentatív válogatás. A világítódobozokban installált képek és a rövid, mozgóképes alkotások a tengerek és a kikötők világát, az ott élők és az átutazók történeteit rajzolják ki.

Szalontai a fotogén Izland, a zsúfolt kínai Sanghaj, török Isztambul, a népszerű görög Korfu vagy épp a nyugalmas román Sulina partjainál éppúgy rálel a víz és a part találkozásának megragadó és megragadható eseményeire, mint a nagy ipar- és kikötővárosok, a lengyel Gdańsk vagy az ír Dublin peremén. A Csillagöböl Szalontai Ábel gyűjteménye. Elsimuló, fodrozódó, felcsapó, viharos hullámok. A horizont vonalát pásztázó tekintetek. Bóják, halászhálók, hajótestek. Várakozás a hajók kifutásához kedvező időjárási körülményekre. Matrózok, halászok szigetlakók, átutazók. A kikötő a találkozások és a búcsúzások, a megérkezések és az eltávolodások színhelye. Ködbe veszett, napsütötte, éjjeli, hófedte partok. Napszakoktól független, folyamatos mozgás.

A kikötő pihenő, stratégiai, hatalmi és gazdasági pont is egyben, helyszíne a csatáknak, a cseréknek, a kereskedelemnek. A hosszú utakról, messzi tájakról érkező hajók rakományai, nagyméretű, jellegtelen tárolókban és hordókban halmozódnak egymásra, egzotikus termékeket és terményeket rejtve. A hajók művészeti ábrázolásának több ezer éves hagyománya van az egyiptomi papiruszok hieroglifáitól kezdve a görög vázákra rajzolt gályákon, a reneszánsz mesterek festményein látható, koruk hajótípusairól adott szinte teljesen hiteles és pontos képeken át a fotográfiai megjelenésekig. Párhuzamosan ezzel, korunk kikötőiben az egykor festésekkel és faragásokkal díszített evezősök, a felfedezések és a gyarmatok megszerzése szolgálatában álló többárbócos karavellák helyét is átvették a súlyos-acélos hajótestek, óriás tenger- és óceánjárók. A hajózás aktusai a kikötőben, a partra szállással kezdődnek és érnek véget.

„A tenger közelében a horizontot vizsgálva, a kikötők zsúfolt vagy éppen elhagyott világában mindig azt tapasztalom, hogy ott minden a múltról szól. A jelen a megismételt múlt örök körforgása. Az emlékek itt nagyobb jelentőséget kapnak, a múlt fontosabb, mint a jövendő. A szigeteken pedig még inkább érzem az elfogadás – befogadás jelenlétét, talán azért, mert az ott élők emlékezetében benne van, hogy ők is jöttek valahonnan. A tengerparti menedékek, kikötők, a lelkek pihenőhelye, ami ott lassabban öregszik, mint a test” – vallja a képekről az alkotó.

Szalontai Ábel fényképei a víz végtelen vizuális bibliotékájának csupán egy szegletét mutathatják meg. Fényképei csendessége által keletkezik feszültség: a megannyi szimbólum, a horizont végtelensége, a kikötői élet apró mozzanatai teszik láthatóvá e láthatatlan történeteket. (Gellér Judit kurátor)

Szalontai Ábel Balogh Rudolf-díjas fotográfus 1972-ben született Budapesten. Tanulmányait 1998-ban a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán végezte. Az egyetemi éveket követően, öt év szabadúszó fotográfusi munka után, 2003-tól az egyetem fotográfia szakán műteremvezető, 2004-től tervezőtanár, 2006-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakának vezetője, 2014-től a Média Intézet vezetője. 2013-ban szerzett doktori fokozatot, 2019-ben habilitált, jelenleg egyetemi docens. Tagja volt a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, a Fiatal Iparművészek Stúdiójának és a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Munkáját ösztöndíjakkal – többek között Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj (1997, 1998), Andre Malraux-ösztöndíj, Nancy (2004) – támogatták és díjazták, 2015-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el. Számos nemzetközi szimpózium, workshop, kiállítás résztvevője és szervezője. Munkáit 1998 óta rendszeresen mutatja be egyéni és csoportos kiállításokon. Alkotói és oktatói munkájában a különböző jelenségek látványon keresztül történő feltárása foglalkoztatja, az együttműködésre épülő szabad gondolkodás képi és narratív összefüggéseit vizsgálja.

Az alkotó köszönetét fejezi ki David Barreiro, Csejdy Virág, Falvai Györgyi, Gosztom Gergő, Simone de Greef, Kudász Gábor Arion, Nagy Gabriella, Pálfalusi Attila, Stuart Richardson, Sigrún Alba Sigurðardóttir, valamint a Benedek és Tsa Kft., a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Tripont Kft. számára a kiállításon látható műtárgyak létrehozásában nyújtott segítségéért.