Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész gazdag festészeti és grafikusi munkássága, figurateremtő képzelete, merész színfantáziája, kifejezőereje révén a roma kortárs festészet egyik legmeghatározóbb alakja. Nemcsak a festészetnek, a színeknek, de a szavaknak is mestere volt, művein keresztül megfogalmazta saját balladáját: az árvaságát, a be­tegségét, de mindemellett a sok fájdalom mellett az élni akarását is; büszkeségét származására, közös kultúránkra.

A Pécsen bemutatkozó utazó kiállítás túlmutat a Szentandrássy-hagyaték egy részének bemu­tatásán. Szentandrássy István alkotásai kuriózumok a magyar képzőmű­vészet palettáján. Személye fontos szimbólummá érett az elmúlt közel három évtizedben, hiszen azt a felismerést és azt a folyamatot fémjelzi, amely az autentikus cigány képzőművészetet ismeri és elismeri, mint a kortárs képzőművészet szerves része és önálló, saját hagyományrend­szerrel bíró egysége. Szentandrássy István munkái magukon hordozzák a messziről hozott cigány hagyományok és értékek tiszteletét, megőr­zését, ezek közvetítésének vágyát.

A Mágikus vonások című tárlaton Szentandrássy István Federico García Lorca és François Villon költeményeihez készített grafikai sorozatait láthatjuk. A versek által ihletett kompozíciók nem pusztán illusztrációs eszközként működnek, sokkal inkább összegződnek bennük az olvasott művek elementáris hatásai. A festmények örvénylő, részletgazdag ké­peiben felismerhetjük Miguel de Cervantes: Don Quijote regényhőseit; William Shakespeare: Szentivánéji álom vígjátékának eseményeit; Gab­riel García Márquez: Száz év magányának mágikus realizmusát, valamint az Ószövetség emblematikus alakjait is.

A képekben való gondolkodás, valamint a művészetek iránti különös fogékonyság – különösen az irodalom és a képzőművészet összefonódása – figyelhető meg Szentandrássy István alkotásaiban. Irodalmi érdeklődése már fiatal korában megmutatkozott, amikor versek és drámák írásával is foglalkozott. Végül a rajzolás és a képek megjelenítésének fontossága ragadta magával képzelőerejét. Inspirációs forrását pedig mindvégig a könyvek és a könyvtárak iránti vonzalma jelentette. Festészete kifejezetten irodalmi vonatkozású. Művei a naturalista színektől és a tér hagyományos értelmezésétől elvonatkoztatva poétikus víziót fejeznek ki. A leírt és a lerajzolt gondolatok egymást erősítő mechanizmusában összművészeti eufória bontakozik ki művészetében.

Szentandrássy István 1995-ben Pro Urbe Budapest díjban, 1999-ben Kisebbségekért díjban részesült. 2012-ben a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait sajátos formákkal és színvi­lággal ábrázolt alkotásaiért, valamint a hazai cigány kultúra meg­őrzésében és széleskörű megismertetésében szerzett érdemeiért Kossuth-díjban részesült.

A kiállítás 2022. május 18-ig tekinthető meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Aulájában, a Romológus Napok című rendezvénysorozat keretében, ahol a kiállításhoz kapcsolódó számtalan művészeti kísérőprogrammal, művészeti foglalkozással, tárlatvezetéssel kerülhetünk még közelebb a munkákhoz. A tárlat kapcsolódó eseményeként továbbá megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozott Choli Daróczi József munkásságát bemutató Isten homorú arcán című vándorkiállítás.

Az eredeti alkotásokat több magyar városban, így Budapesten, Debrecenben, Salgótarjánban és Kőszegen is bemutatta már a MANK. A pécsi kiállításon bemutatott reprodukciók lehetővé teszik, hogy helyszíntől függetlenül, akár kültéren is bemutathatóak legyenek Szentandrássy-hagyaték darabjai.

A roma képzőművészet ápolása, megismertetése nem újdonság a MANK életében, hiszen évente dedikált kiállításokkal, művészeti programokkal igyekezett bemutatni és népszerűsíteni kortárs művészetünknek ezt a kiemelkedően izgalmas szegmensét. Szentandrássy István hagyatékának egy jelentős részét a magyar állam a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével a kulturális kormányzat által biztosított, kiemelkedő művészeti alkotások és műtárgyegyüttesek állami tulajdonba kerülését szolgáló forrás terhére vásárolta meg. A hagyaték jelenleg a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, amelyet a Múze­um tudományos feldolgozás és kiállításokon történő bemutatás céljából a MANK kezelésébe adta.