A Nap létezésünk alapvető feltétele, tudományos kutatások tárgya, és a művészetben is gyakran jelenti az inspiráció forrását. A képzőművészetben mindig jelen volt, félreérthetetlen szimbólumként szerepelt az ókori mitológiai ábrázolásokban, de a kortárs művészetben is újra és újra felbukkan. De vajon miért? Azért, mert az életünk elkerülhetetlen része: jelzi az idő múlását, hatással van mindenre, ami körülvesz minket – az egészségünkre, a táplálkozásunkra, a természetre.

Szíj Kamilla legújabb sorozatában a Nap útját követi, igyekezett megragadni a napfény jelenét, és az általa rajzolt formákat rögzítette a papíron. Ezek a 2024 áprilisa és októbere között készült rajzok tekinthetők meg a jelenlegi kiállításon. Szíj Kamilla a lakásában felfedezett jelenséget, vagyis a napfényes hónapokban minden kora reggel felbukkanó fényfoltok beúszását tette művészete tárgyává. A redőnyön átszűrődő fény ovális alakzatokkal festi be a szobáját, mely élettere és műterme is egyben.

Szíj rajzait mindig egy előre elgondolt struktúra mentén valósítja meg. A folyamat építkezés, amely nagy koncentrációt igényel. A struktúrák elemekből állnak, amelyek a papíron az ismétlődéssel állnak össze egy kész műalkotássá. A korábbi rizsszemek és konzervdobozok után, most az ovális formává alakuló vonal adja rajzainak alapegységét.

Míg Szíj Kamilla egyes rajzai szigorú, előre lefektetett szabályok szerint készülnek, addig ennél a sorozatnál annyit határozott meg, hogy követi a Nap útját. Azt viszont a természetre kellett bíznia, hogy melyik reggelen, milyen fényjáték szűrődik be az ablakán, és hogy a Nap milyen alakzatokat formál, amelyekkel dolgozhat. Mivel azt sem tudhatta előre, hogy az adott napon mennyi idő áll rendelkezésére a rajzolásra, több teret engedett az improvizatív jellegnek. Nem szabta meg előre, hogy hány sor követi egymást egy-egy oszlopban, ahogyan azt sem, hogy pontosan mikor vált eszközt rajzolás közben. Ez tehát meghatározta a sorozatnak azt a jellegét, hogy a kísérletezésnek is teret engedhessen. Ezt tükrözi a papírok anyagának és méretének, a ceruzák színének és puhaságának változatossága, valamint az elforgatott papír és a különböző napokon egymásra rajzolt rétegek. A rajzok lezárását a dokumentálás jelentette, az időintervallumot amely alatt az egyes művek készültek, a lapok hátoldalára jegyezte fel.

Megragadható-e a pillanat, megörökíthető-e a Nap fénye annak aktuális állapotában? Szíj konklúziója azt sejteti, hogy nem igazán. Ahogy a kiállítótérben elhelyezett videó mutatja, 1-2 másodperc alatt, amíg a művész egy ovált átrajzolt, a fény már odébb is vándorolt. A fényfoltok folyamatosan mozgásban vannak, így csak részlegesen lehetséges a megragadásuk. (Tóth Boglárka)

Szíj Kamilla (1957) képzőművész. Szíj Kamilla a kortárs rajz egyik legfontosabb magyarországi képviselője. Alkotótevékenységének középpontjában a rajz és a grafika alapját képező vonal áll. Szíj már korai munkásságában a sokszorosító grafikai technikák alkalmazásával, lemezeit modulokként alkalmazva egyedi műveket alkotott, majd a nyomtatást elhagyva rajzkarcokat és ceruzarajzokat kezdett készíteni. Monokróm vagy többszínnyomású műveit eszköztárának és motívumainak minimálisra redukálásával készíti el, a direkt komponálás kiiktatásával ismétlődő jelekből struktúrákat, rendszereket hoz létre. Első egyéni kiállítását 1990-ben rendezték az Óbudai Pincegalériában, majd műveit önálló kiállításokon mutatta be többek között a Budapest Galériában (2003, 2022), a Paksi Képtárban (2012) és a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben (2017). 2017-ben DLA fokozatot szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, munkái folyamatosan bemutatásra kerülnek mind hazai, mind nemzetközi kiállításokon. Művei megtalálhatóak többek között az Amt für Wissenschaft und Kunst (Frankfurt am Main), Bibliothek Alexandrina (Alexandria), Kiscelli Múzeum (Budapest), Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest), Magyar Nemzeti Galéria (Budapest) és a Museum Ritter (Waldenbuch) gyűjteményében.