„EGY”
Szíj Kamilla Vintage Galériában megrendezett kiállításán három nagyméretű, valamint egy kisebb lapokból álló szitanyomatát mutatja be, amelyeket az elmúlt egy évben készített. A szitanyomás technikájának felhasználásával készült, ugyanakkor egyedi munkák kiindulópontjai a hat különálló lap esetében ceruzarajzok, a másik három munka esetében pedig négy, hagyományosan a fametszés során használt fadúc volt. A dúcokról fényképek készültek – melynek eredményeként a munkákon nem csak a faragott vonalstruktúra, hanem a faanyag organikus mintázata is megjelenik – majd a digitális képek ezután fotóemulzió segítségével szitaszövetekre lettek levilágítva. A sziták különböző variációk szerint ismétlődő, egymás mellé való nyomtatásával végül két 3 méteres és egy 4,5 méteres monokróm mű készült el. A kisebb lapoknál a két színnel egymásra nyomtatott mintázatok rendszere szerint a pirossal szitázott vonalak változatlan állásúak, míg a feketével nyomottak variálódnak. A művek alapját Szíj Kamilla úgy alkotta meg, hogy a lapokat, illetve a táblákat négyzet alakban összeillesztette és az így kapott tömbre egy vonalat rajzolt, majd a modulokat összekeverte, és a középvonalakat összekötötte egy másik vonallal. Ezt a műveletet többször megismételte, ennek eredményeként a nyomóminták tetszőleges pozíciójú és állású egymás mellé illesztése ellenére is a szerteágazó vonalak az egységek szélein esetenként folytatólagosan egymáshoz kapcsolódnak.

„EGY – máshonnan közelítve”
„A rajzok a fejemben összeálló gondolatok lenyomatai. (...) Nincs elrontott rajz, hiszen akkor kezdek el dolgozni, amikor valahol már kész a kép.” – írta Szíj Kamilla doktori disszertációjában. A képekkel és képekben való gondolkodás a barlangrajzoktól és hieroglifáktól kezdve a középkori kontemplációra ösztönző kéziratok illusztrációin át a jelen számítógépes adatvizualizációs törekvéseiig jelen van az emberiség történelmében. Szíj Kamilla munkáit azonban nem mint gondolatok tényleges reprezentációit kell értelmezni, és a néző feladata sem a gondolkodásmintázatok visszavezetése meghatározott gondolatokra. A befogadó a művekkel való találkozáskor eleinte egy absztrakt struktúrát észlel, feladványa pedig az arra való rátalálás lesz, hogy milyen rendezőelv rejlik az első látásra talán átláthatatlan rendszerben. Eközben megteremti saját asszociációit, a vizuális gondolkodás belső folyamatát: a mentális képek szubjektív tapasztalatát, a mű által nekiszegezett kérdéseket saját gondolatai között keresgélve értelmezi és válaszolja meg. Pontszerű és részleges megfigyeléseit azonban egy átlátható egészbe kell összerendeznie, hogy megértse az időben eltolódva észlelt és térben távoli dolgok viszonyát, részegységekből kell felépítenie a jelentő egészet. Bár ez a találkozás alapvetően érzéki és elementáris, az élményben való sodródás mellett azonban olykor tudatos megállás, szemlélődő távolságtartás is szükséges megfelelő rálátáshoz. Ahogy Szíj Kamilla fogalmaz: „Egy felületet kínálok fel, amiben bóklászni lehet szabadon.”

„EGY – máshonnan közelítve”
„Az országút ereje más annak, aki járja, és más annak, aki repülőgépen száll fölötte el. (...) Aki repül, csak azt látja, ahogy az út keresztülkúszik a tájon, számára ugyanolyan törvények szerint göngyölődik le, mint a körötte messze nyúló terrénum. Csak aki járja az utat, tud valamit uralmáról és arról, ahogyan abból a vidékből, mely a repülőnek felgöngyölített sík­lap csupán, az út távolokat, szép kilátókat, tisztásokat, új és új vetületeket kommandíroz elő minden egyes fordulata révén...” – írta Walter Benjamin 1928-ban Egyirányú utca című kötetében, melynek egyszerre költői és filozófiai szövegeire sokszor „Denkbilder”-ként, vagyis idézőjelesen „gondolatképekként” is hivatkozik az irodalom. Theodor W. Adorno ezeket az aforizmatikus szövegeket így értelmezte: [ezek] „Inkább odafirkált képrejtvények, példázatos megidézései valaminek, ami szavakkal nem mondható el. Nem a fogalmi gondolkodást akarják megakadályozni, inkább enigmatikus formájukkal akarnak sokkolni és ezáltal mozgásba lendíteni a gondolatot, mert a gondolat hagyományos formájában merevnek, konvencionálisnak és korszerűtlennek tűnik. Valami, ami a megszokott módon nem bizonyítható, mégis kényszerítő erejű, a gondolkodás spontaneitását és energiáját ösztönző, anélkül, hogy szó szerint értendő lenne, egyfajta intellektuális rövidzárlaton keresztül szikrákat szít, amely hirtelen új fényt vet az ismerősre, és talán lángra lobbantja.”

„EGY – máshonnan közelítve”
Az említett kötet megjelenése után majdnem hatvan évvel, a Benjamin és Adorno által képviselt frankfurti iskola élénken továbbélő hagyományai közé érkezett meg Szíj Kamilla, amikor Frankfurtba költözött és Offenbach am Mainban megkezdte tanulmányait a Hochschule für Gestaltung vizuális kommunikáció szakán. Szíj Kamilla és Walter Benjamin műveiben és módszereiben egyaránt hangsúlyos a megismeréshez kapcsolódó bolyongó mozgás motívuma és folyamata: akárcsak a Benjamin által költői gondolatképekkel leírt szemlélődő barangolás esetében, Szíj Kamilla munkáit nézve is elágazásokkal teli gondolathálózatokon, útvonalakon kószálhatunk modulról modulra a részegységekből építkező művekben. Benjamin nézetei szerint a bennünket körülvevő tér és idő megértéséhez szükséges gondolkodás csak a meg-megtorpanó séta által születhet meg, módszeréhez ezért a huszadik században fokozottan felgyorsuló nagyvárosi élet ellensúlyozására hozzátartozik a gondolatok szüntelen kavargásának megállítása is. Szíj Kamilla munkái esetében a befogadó gondolkodói aktivitásának előidézése is ebben a tudatosan lelassított és sodródó, de olykor megszakított mozgásban és térben rejlik. Benjamin egymásba fonódó és átvitt értelmezéseket létrehozó „passzázstechnikájával” analóg módon Szíj Kamilla módszere is újabb és újabb kapcsolódási pontokat és szerteágazó átjárókat kínál fel az általa létrehozott alapstruktúrában, vagyis a variációkkal ismétlődő rendszerben, melynek részeiben a vonalak mentén bolyongva, és olykor eltévedve gondolkodhatunk a bennünket körülvevő világról. (Rátkai Zsófia)

Irodalom: Theodor W. Adorno: Benjamins »Einbahnstraße«. In: u.ő.: Über Walter Benjamin. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1990, 27-28; Walter Benjamin: A szirének hallgatása – Válogatott írások (ford. Szabó Csaba). Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 166; Szíj Kamilla: A rajz mint gondolkodás, folyamat és módszer. DLA értekezés. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2016; Szíj Kamilla: fehér lyuk. Kiállítási katalógus. Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2018.