Napjaink egyik legnagyobb feladata és egyben kihívása, egyszerre lenni lokálisnak, mégis illeszkedni és együtt rezdülni a nemzetközi tendenciákkal és törekvésekkel. Máshogy fogalmazva – és a képzőművészetre vetítve – reflektálni helyi környezetünkre, ugyanakkor nemzetközi szinten is releváns, friss és értelmezhető módon alkotni. A szaknyelv ezen jelenség definiálására a „globális” és a „lokális” fogalmakból képzett „glokális”, vagy „glokalitás” szót használja.

Legyen szó divatról, dizájnról, filmről, zenéről, színházról vagy esetünkben képzőművészetről, a „glokalitás” sikere ennek a kívül és bent levésnek az egyensúlyán múlik. Azon, hogy tudunk-e egyszerre nyitottan reflektálni a világ változásaira, miközben hitelesek és önazonosak maradunk.
A jelen kiállításon résztvevő 13 művész mindegyike más és más gyökerekben találja meg saját autentikusságát, ugyanakkor összekötő kapocsként jelenik meg lakhelyük, Budapest V. kerülete. A tárlatot így a lokalitás fogja keretbe, ugyanakkor nem a lokalitás uniformizáló hatására fókuszál, hanem a művészi minőség – globális – egyetemességére.