„Mi ketten töredéklények voltunk, akik épphogy megízlelték a váratlan, megéledő valóság jelenlétét, ami majd kitölt bennünket és teljes egésszé tesz. Ott álltunk egy soha nem látott ajtó előtt. Csak mi ketten, derengő fényben, szorosan összekulcsolt kézzel, hogy tíz másodpercre érezzük a repülés szabadságát.” – Murakami Haruki

Szotyory László kiállításának címe – Ciprusok és repülők – a művész két kedvelt témájából, a mediterrán tájakból és a járművekből eredeztethető. Természet és ember, állandóság és a fejlődésben rejlő mozgás teszik intellektuálisan rétegeltté műveit. Szotyory emberfeletti finomsággal képes a hangulatok megragadására, művei melankolikus-bukolikus, lágy ragyogással égetik bele magukat legbensőbb világunkba. A lazúros, puhán lendületes ecsetvonásokból kirajzolódó képek gyakran utalnak vissza a művészettörténet nagy klasszikusainak, mint például Giorgio de Chirico vagy Jean-Antoine Watteau alkotásaira.

Szotyory a látszólag lelketlen objektumokat különös jelleggel ruházza fel, már-már az animizmushoz hasonlóan. „A repülős képek számomra beleillenek abba a vonzódásba, ahol e különös elemek - épületek, ciprusok, autók és repülők - a tájkép megelevenedő lényeivé válnak, amiktől a táj kissé baljós, de nekem nagyon izgalmas, rejtelmes és szép.” Ez a fajta visszafogott, szemérmes szépség ragad meg minket is, amikor Szotyory László festményeivel találkozunk: a konzervált vágy és báj édeskés nyugalmán halad át a szabadság citrusos üdesége, egy élénk színfolt vagy egy tovaszálló repülő formájában.