Az online tárlatvezetést tartja: Tatai Erzsébet

Bodóczky István „Játsszuk azt, hogy meghaltunk” kiállítása az Artus Kapcsolótérben

A kiállítás címe unokáim egyik vidám játékából származik. Ebben a játékban a halál nem elborzasztó vég, inkább csupán átlépés egy másik dimenzióba, láthatatlanná válás tettetése,eltávolodás. Az ARTUS tágas kiállítótere lehetőséget nyújt arra, hogy olyan új alkotásokat is kiállítsak amelyek eddigi képzőművészeti munkásságomra reflektálnak, az állandóság és a változás jegyében összegzik az utóbbi évek törekvéseit, illetve új tartalmakkal módosítják azokat. Tartalmilag három gondolati szál fonódik bennük egybe: Játék, Efemer, Lebegés.

Bodóczky István Munkácsy Mihály-díjas képzőművész
A Képzőművészeti Főiskola festő szakán végeztem 1970-ben, de önálló művészpályám kezdetétől fogva foglalkoztattak a térbeli alkotások is. Az első köztéri munkám egy helyspecifikus térbeli konstrukció volt. 1979-ben kaptam felkérést arra az utca felett felfüggesztett, alumínium vázra feszített textil térplasztikára, ami a Bartók 32 Galéria előtt évekig látható volt. Az évek során számos egyéni és csoportos kiállításon vettem részt festményekkel és térmunkákkal egyaránt. Köztéri munkáim között szintén találhatók festmények és térbeli alkotások is.
Végül ez a kettősség feloldódott, amikor mindkét területen efemer anyagokkal kezdtem dolgozni – festményekhez és térkonstrukciókhoz egyaránt egyre gyakrabban használtam a bambuszt és a papírt. 1989-ben Budapesten a Francia Intézetben a „Lucidum intervallum” című kiállításomon már olyan szabadkörvonalas képeket állítottam ki, amelyeket papírra festettem és levékonyított bambuszhasítékokból kötözött vázra feszítettem. Ezután a térbeli munkáim között is egyre gyakoribbak lettek a hasonló technikával készült „térfestmények”
Képzőművészeti alkotó tevékenységem mellett több mint negyven éven át tanítottam is (rajz, festészet, művészetpedagógia), a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen címzetes egyetemi tanári címet kaptam. Számos cikkem és könyvem jelent meg kortárs művészeti kiállításokról, zsinóros repülő szerkezetekről és főként művészetpedagógiáról. Az évek során egyre inkább tudatosult bennem, hogy a tanítás is szerves része művészeti tevékenységemnek. Ma ezt a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori témavezetőjeként folytatom.