A Czóbel Múzeum új kiállításán ezúttal a festő munkásságának bemutatása mellett felesége és lánya, Isolde és Lisa Czóbel, valamint második felesége, Modok Mária autonóm alkotói tevékenysége is fókuszba kerül, így a családi fényképek és dokumentumok segítségével a korábban passzívan értelmezett múzsamítosz mögé nézhetünk.

A női alkotók szerepének újradefiniálása a képzőművészetben az utóbbi években szemléleti és reprezentációs átalakulást jelent. Nemcsak arról van szó, hogy a szcénában több nőt állítunk ki, hanem arról, hogy a kutatások a teljes művészeti kánont, a múzeumi gyakorlatokat és lassan a piaci logikát is érintik. Ez a váltás prezentálja, hogy a női pozíciók és narratívák képesek a globális művészeti diskurzust árnyalni anélkül, hogy a férfi alkotók jelentősége csökkenne, veszítenének egyetemességükből.

Czóbel Béla művészetében a női alak alapvetően ihletforrásként, a festészet passzív tárgyaként jelenik meg. Habár egyes modellek személyisége, izgalmas karaktere felkeltette a festő érdeklődését, s őket a műcímben megnevezte, a többiek kiléte rejtve maradt. Azt tudjuk, hogy két felesége, Isolde Czóbel és Modok Mária, valamint lánya, Lisa Czóbel Bergeest számos rajzának és portréfestményének főszereplője, de Isolde neve például csak egyetlen aktábrázoláson szerepel. Ezúttal a kiállításon az anonim jelenlét nemcsak tartalmat, arcot kap, hanem a családtagoknak a festőével egyenértékű – képzőművészeti, divattervezői és táncművészeti – munkásságára is több fény vetül. Egyrészt tovább árnyalódnak a Czóbel Béla életútjáról szerzett ismereteink, másrészt betekinthetünk a házasságaiban eltöltött évek kapcsolati dinamikájának labirintusába is. Ebben Kratochwill Mimi gondosan őrzött Czóbel-archívumából kikerült családi fényképek és dokumentumok segítenek, amelyek többet engednek látni a passzív múzsa mítoszánál.

A kiállítás Czóbel Béla Nagybányán, Hollandiában, Berlinben született korai festményeivel és rajzaival indul, amelyek kiegészülnek az első feleség, Isolde Daig, valamint lányuk, Lisa Czóbel életének állomásait jelző archív anyaggal. Végigkövethetjük Modok Mária korai munkásságát, majd a festővel töltött szentendrei éveit – a portréi, virágcsendéletei, különös városképei alapján, valamint fotóalbumuk lapjain keresztül. Természetesen megidéződik Kratochwill Mimi alakja is, aki monográfusaként megalapozta a művész kiemelt nemzetközi és hazai recepcióját, s türelmes modellként, gondoskodó barátként is ott állt a festő mellett. Végül a mellékszárnyban Czóbel Bélának a nőkhöz fűződő sokrétű viszonyrendszerében, markánsan változó festői módszertanára térünk ki, így sok száz aktrajzának, női portréjának kurátori válogatása nyomán a művész közvetlen, intim alkotófolyamatába is betekintést nyerhetünk.