Munkahelyek és élőhelyek párhuzamos univerzumok

Urbán Ádám dokumentarista fotográfiáinak egy nagy csoportjában különböző hivatású emberek, szakmai kollektívák mindennapjaiba enged betekintést, feltárva az e pályákhoz kapcsolódó társadalmi, funkcionális, kulturális és emocionális rétegeket. Hosszú távú, gyakran éveken át folytatott munkája során nem semleges megfigyelőként, hanem a közösségek belső dinamikájára fogékony beavatottként ad képet az intézményekben és műhelyekben zajló tevékenységek sajátos karakteréről. A helyek tárgyi környezetének ábrázolása mellett elsősorban az ember szerepe és helyzete érdekli.

Az egyik legismertebb, 2010-től datált munkája a Fővárosi Nagycirkusz társulatának mindennapjait követi nyomon. Az artistákról, bohócokról, légtornászokról készített portréi egyszerre jelenítik meg a testükkel dolgozók egymással ellentétes kihívásait: a vakmerő bátorságot éppúgy, mint a sebezhetőséget vagy a törékenységet. A budapesti városligeti helyeknél maradva, 2013-ban a bezárás előtti Vidámpark épített tereiről, tárgyi eszközeiről Urbán szinte antropológiai mélységű vizuális naplót készített, a képeken kiemelt hangsúllyal szerepelnek az évtizedek óta ott dolgozó emberek, ahogy a 150 éves Műjégpályát ünneplő felvételeken (2020) a műjég karbantartói és más munkatársak.

Urbán Ádámot hosszú ideje érdekli a zárt terekben megjelenő fauna és flóra speciális miliője; dolgozott már számos hazai és külföldi állat- és növénykertben. A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert szerteágazó feladatkörét megismerve, a tudományos munka egyszerre felelősségteljes és intenzív folyamatainak bemutatása vonzotta. A Kert vezetőségével és munkatársaival kialakított kapcsolat révén 2024-től egy évig rendszeresen fényképezett Vácrátóton. Az elkészült képsorozat nemcsak a Botanikus Kert különböző egységeit és az ott dolgozók szerepét mutatja be, hanem azt is, hogy az évszakok ritmusa hogyan formálja az arborétum állandóan változó, eleven terét. A Kert 13 ezer növényfajt és változatot mutat be egy kétszáz éves tájképi kertben, melynek jellegzetességei a tagolt felszín, a tórendszer, a mesterséges vízesés, tágas tisztások, kerti építmények. A Botanikus Kert országos jelentőségű természetvédelmi terület és műemlék, génbank, a kutatás és az oktatás kimeríthetetlen tárháza, élő múzeum. Négy fő gyűjteménye a Dendrológia gyűjtemény, a Rendszertani gyűjtemény, az Évelő- és sziklakerti gyűjtemény, az Üvegházi gyűjtemény.

Felbonthatatlan összetartozás

A víz, a növények és a fény között létrejövő kölcsönhatás segít az embernek alkalmazkodni az évszakok változásaihoz, ráhangol a természet ritmusára. Az ökológia szó a görög oikosz szóra vezethető vissza, amely eredetileg házat jelent, de háztartásnak is fordítjuk, s a háztartásban együtt él a ház minden lakója. Lányi András Együttéléstan című könyvében e családi körről így ír: „A háztartásként felfogott környezet lakozásunknak nem a puszta helye, hanem a módja: mindaz, amit teszünk, amikor házat tartunk és gondoskodunk magunkról és a mieinkről.” Urbán Ádám fotográfiáival bemutatja, hogy a botanikus kert nem csupán egy statikus tér, hanem élő, lélegző világ, amely folyamatos gondoskodást és figyelmet igényel az ott munkálkodók részéről. Ebben a megközelítésben a fotósorozat ráirányítja a figyelmet növény, állat és ember elválaszthatatlan egymásrautaltságára, miközben segít tudatosítani a gondozás és ápolás erejéből fakadó felismeréseket.

Kurátor: Tulipán Zsuzsanna