A nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között

Az első világháborús vereség, majd az azt követő forradalmak súlyos politikai, gazdasági és társadalmi válságba sodorták az országot. Az állandósult élelmiszer- és nyersanyaghiány, az ellátási gondok, a társadalom elszegényedése 1919 végére vált a legsúlyosabbá.

A válságos időszak a gyermekek számára jelentette a legnagyobb megpróbáltatást, ezt ismerték fel különböző magyar és külföldi szervezetek, magánszemélyek és egyházak. Az összefogás eredményeképp született meg az a több európai országot érintő segélyprogram, amely a kiállítás fő témáját adja.

Az 1920 és 1930 között zajló gyermekmentő akció kezdetén Hollandiába utaztatták befogadó családokhoz a magyar gyermekeket, majd Svájc, Svédország és Anglia és 1923-tól pedig a Belgium is bekapcsolódott az akcióba. A legtöbb szegénysorsú magyar gyermeket Hollandia és Belgium fogadta be. Az akció során több mint 60000 gyermek számára nyílt lehetőség arra, hogy többnyire néhány hónapos, de olykor évekig elhúzódó külföldi tartózkodást követően „feltáplálva” hazatérhessen. A gyermekeknek egy része végleg kint maradt a befogadó országban és ezzel tovább erősítette az országok közötti kapcsolatot.

Számos olyan művészről (Györffy F. Anna, Petrich Kató, Heller Andor, Karády Katalin), a tudományos, egyházi és kulturális életben fontos szerepet játszó szereplőről (Bibó István, Regőczi István) tudunk, akiknek későbbi pályáját meghatározták a befogadó országban szerzett élmények. A kiállítás ezt a témát járja körül, a történelmi kontextus és az egyéni életutak bemutatásán keresztül.