Várnai Gyula (1956) az acb Attachmentben rendezett önálló kiállításán legújabb műveit mutatja be a közönségnek. Várnai már 2017-ben, az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálén bemutatott projektjében is a jövőt, pontosabban a jövő percepcióját tematizálta, valamint jelenlegi kiállítása is reflektál arra a tényre, hogy a művész és generációja számára az univerzum felfedezése és az ezzel kapcsolatos új ismereteink bővülése mindig is egyfajta pozitív jövőképet biztosított, más nemzedékekkel ellentétben.

Napjainkban sokkal borúsabban, pesszimistábban látjuk az emberiség és a Föld jövőjét, erősen megkérdőjeleződött a jövővel kapcsolatos víziók optimista lendülete is. Várnai kiállításának a címe is erre a folyamatra reflektál. A kiállított művek tematikai vázának megalkotásához Várnai amatőr csillagászati érdeklődéséhez nyúl vissza inspiráció gyanánt. Ez Várnai művészeti karakteréből is fakad, hiszen már az 1980-as évek óta sok inspirációt merített műveihez a különféle természettudományokból. Majd mindegyik új művében megjelenik valamilyen formában a világűr, legyen szó csillagtérképekről, a holdra szállás képeiről, asztronautákról, vagy fiktív földönkívüli civilizációkról.