A múzeum néprajzi kiállítása Hódmezővásárhely múlt századi népművészetének kiemelkedő ágait mutatja be. A város a múlt században az ország legnagyobb fazekasközpontja volt, így a kiállítás első termében a fazekasság termékei láthatók. Itt kaptak helyet a múlt század elejének legjellemzőbb edényformái - kulacs, kancsó, butella, tál, tányér - bemutatva a korai időszak jellegzetes színeit és díszítési módjait, valamint a városrészek szerint elkülönülő mesterek - újvárosiak, tabániak és csúcsiak - stílusában is eltérő munkáit.

A legnagyobb termet a festett bútorok foglalják el, melyek közül kiemelkedik az 1732-ben készült papok padja a református Ótemplomból. A bútorok többsége a vásárhelyi bútorfestés virágkorából származik, mely az 1820-as évektől az 1840-es évekig terjedt. A ládákra, tékákra, gondolkodószékekre, padokra sötétkék alapon színes virágcsokrokat, edényből kinövő virágtöveket festettek készítőik.

Az utolsó terem legnagyobb érdeklődésre számot tartó tárgyai az 1700-as években varrt szőrös párnavégek. A kendervászonra házilag festett barna, lilás tónusú vörös és kék gyapjúfonállal hímzett párnavégek elnevezésüket általában fő motívumaikról kapták, melyek közül legnépszerűbbek a gránátalmás, tulipános és kelyhes mustrák lehettek.

A kiállítást Nagy Vera rendezte.