A szerzőkkel Mészáros László beszélget

„Alloszantrosz és Khtónikosz két olyan szerzője a klasszikus görög irodalomnak, akik nem az istenek vagy a héroszok világáról mesélnek. A perzsa háború környékén élő Khtónikosz és a Marcus Antonius és Augustus háborújának idején alkotó Alloszantrosz még csak nem is hősi tetteiket regélik el, verseik mégis az öröklétnek szólnak – mert mindannyiunk, a hétköznapi ember életét, érzéseit, gondjait tárják elénk. Az ember bizonyos szempontból – teljen el ezer vagy akár ötezer év – nem változik. Felnövünk, megöregszünk, félünk a haláltól, bánunk, bűntudatot növesztünk, menekülünk, szeretünk és szembenézünk. (…)
A két szerző költészete és közös versvilága azonban nemcsak a velük való azonosulás könnyedsége miatt értékes, hanem azért is, mert megnyitják az európai tudatnak azt az egészséges vágyakkal és érzelmekkel teli, mély kútját, amelyet nem sokkal az Alloszantrosz korát követően megjelenő és hamar klerikalizálódó, majd szinte mindenható világi hatalmát féltő katolikus egyház minden erejével igyekezett bűntudat gerjesztésével és megfélemlítéssel beföldelni. Ennek következményeként a humanizmus, majd a felvilágosodás és az azt követő, korunkat meghatározó, az észhittel párban járó mértéktelen vágyhajszolás azonban sikertelen reakciónak bizonyult az ember valódi természetének részét alkotó vágyak és érzelmek jogosságának visszaperlésére.”
A két kortárs magyar költő, András László és Babiczky Tibor felfedezte és újraírta ezt az antik szöveg-hagyományt.

A Kalligram Kiadó programja.