A szerzővel Veiszer Alinda beszélget
A dögeltakarító szerzőjének új könyvében egy fuvaros tudatfolyamába nyerünk betekintést: a háború alatt és után a hétköznapi munka rutinjaiba és saját szabályaiba menekülő főszereplő monológjából felsejlik, hogyan alakítja át a lelket a háborús nyomás, és hogyan próbál az ember ennek ellentartani. A mesteri módon megírt hosszúmondatok örvényként ragadják magukkal az olvasót.
A regény főhőse korábban rózsakertész volt, de a délszláv háborúk idején elege lett a rózsákból, és fuvarozással kezdett foglalkozni. Kezdetben rózsákat szállít, majd a rózsákat emberekkel váltja fel: menekülteket és vendégmunkásokat fuvaroz külföldre, Budapestre és Bécsbe.
A regény a rózsa motívumán keresztül az emberi sebezhetőségről is szól. A regény tanúsága szerint aki nap mint nap a rózsákkal foglalkozik, annak nem csupán a szépséget jelenti ez a virág, de folyamatos harcban áll vele: a rózsa megsebez. Míg A dögeltakarító című regény elsősorban a délszláv háborús tapasztalat poszttraumás működését mutatta meg, addig A rózsákról a hátországról szeretne beszélni. Arról, hogy mi történik a hátországban a háború alatt és után, arról, hogy mi az ára a túlélésnek. A regény azt a kérdést is felteszi, hogy hogyan élünk vissza a háborúval, mit teszünk vagy nem teszünk meg arra hivatkozva, hogy „háború van”.
A Magvető kiadóval közös program.