A 2019-2020-as őszi-tavaszi szemináriumban a résztvevők, Tóth-Czifra Júlia, Németh Gábor, Reményi Jófef Tamás és Jánossy Lajosa magyar irodalom időben közelebb eső tájaira vetődnek. A 2000 és 2010 közötti kortárs magyar epika rendhagyó teljesítményeit hívják elő.
Arra kíváncsiak, milyen formafeszegető, határátlépő szándékok érvényesülnek a korabeli szövegekben. Azt szeretnék megvizsgálni, a nyolcvanas évek prózafordulatát követő, a kísérletezési ambíciókkal teli epochéból mi hagyományozódott tovább, és mi szorult vissza. A jól látható jelekben megmutatkozó re-realista törekvések mellett vannak-e, maradtak-e alternatív poétikák. A következő beszélgetési körben olyan művek kerülnek az asztalra, amelyek erőteljes világteremtő erővel nyúlnak anyagukhoz; hangvételükben, nyelvi invencióikban nem alkotnak egységet. Az összeállított olvasmányjegyzék sokirányúságának értelmezése lehetőséget nyújt a tradíció többrétegűségének, gazdagságának, a kisebb fénybe került műveknek az újragondolására. Az eddigiekhez képest élesebb kritikai észrevételekre. A magyar élet legkülönbözőbb perspektívákból esélyes megértésére.
2020. január 8-án, 19-kor, a Nyitott Műhelyben a résztvevők Garaczi László Metaxa című könyvéről beszélgetnek.
Garaczi László MetaXa című regényét a Jelenkorban Kálmán C. György így méltatta: „Nagyszerű regény a metaXa. (Hogy miért ez a címe – ez újabb, megválaszolásra váró kérdés.) Az egyszerű, a banális, a “természetes” rétegek mélyén számtalan problémával terhes; ezek sok-sok újraolvasást, újraértelmezést kívánnak meg. Szórakoztató és nagyon komoly; áttetszően világos és rendkívül rejtélyes; hagyományos és merészen új. Kell ennél több?”
Tamás Zsuzsa a Prae-n szintén adorálta a kötetet: „Hat évvel ezelőtt a háló kezdte el szőni a cselekményt: az ősváltozat Metabázis címen az Origo és a Magvető Kiadó online irodalmi pályázatra íródott hétről-hétre. A regény – végül is MetaXa címen – megosztott első díjat nyert, ám Garaczi a „papírformához”, a papíron való megjelenéshez még dolgozott a művön. Az eredmény a MetaXa, egy százötven oldalnyi monológ, s nyilván egyhamar közhellyé fog válni, hogy „ötcsillagos”, azt meg mégsem mondhatjuk, hogy „MetaXa – vájt fülűeknek”… Marad egy kérdés, talán Félix a megmondhatója: mi van az X-en túl?”
Hegyi Gábor a Beszélőben alább elemezte a művet:
„A szerző megfoszt minket értelmezői eszközeink jó részétől, majd odaállít a tükör elé tornázni, feszíteni, hajlítgatni. És egyre kevésbé tudjuk, milyen hangokat hallunk, és azokat ki csalja elő, honnan és mivel. Mondjuk, egy fiktív hangszerkészítő készít egy nagyon valószerű hegedűt, amely történetesen nagyon hasonló, már-már összetéveszthető egy fiktív hegedűvel, amelynek azonban a valószerűség logikája szerint nagyon is különböznie kéne tőle. Ezen játszik az elbeszélő, kivéve persze, ha a történet egy pontján megfosztják tőle. És bár kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot, neki még ez is sikerül. Elég jó az emlékezőtehetsége, megteheti. És mi is megdolgozunk azért, hogy higgyünk neki, elvégre ettől az erőfeszítéstől válunk olvasóvá – amíg nem látjuk magunkat a tükörben, nem létezünk. Lehet, hogy az igazi fordulat ez: egy Garaczi-szövegnek már nem ismeretelmélete, hanem ontológiája van.”
Az Előhívás 2019-2020 őszi-tavaszi listája:
Györe Balázs: Apám barátja (Kalligram, 2006), Terézia Mora: Nap mint nap (Magvető, 2006), Kukorelly Endre: TündérVölgy (Kalligram, 2007), Lábass Endre: Felnőttláncfű (Noran, 2007), Tompa Andrea: A hóhér háza (Magvető, 2010)
Az Előhívás sorozatban havonta egyszer, hónap közepén, szerdán 19 órától Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Tóth-Czifra Júlia beszélget a Nyitott Műhelyben.
Dátumok: január 8, február 5, március 11, április 8, május 13, június 10
Esőnap nincs, de a változtatás jogát a szervezők fenntartják!
