„A versekben megjelenő ember még törékeny, az egója nincs túlturbózva, még pontosan tudja, és be is vallja, hogy a legfontosabb dolgok, amelyek befolyásolják az életünket, nem függenek a mi akaratunktól. Olyan emberképet látunk, ami nagyon messze van a mai tobzódó énképtől, s persze a nekem minden jár tolakodásától.” (Háy János)

Szerelmes, istenes, okosos (Háy-kódex)

Háy János új verseskötetében a régi, magyar irodalom verseiből ír újakat, a XV. századtól Csokonaiig. Itt nincs olyan híresség, akinek a neve megjelent volna az oktatásban. Hatalmas költészeti anyag, amelyet már a XIX. század végétől kötetekbe, méghozzá vaskos kötetekbe szerkesztettek a kutatók.

A szerzők jelentős része egyházi kötődésű, s a versek a magyar nyelvű bibliabefogadást vagy az erkölcsi elvek könnyebb befogadását célozták. Háy szerint úgy kell erre a hagyatékra néznünk, hogy voltak évszázadok, amikor ezek az ismeretlen alkotók voltak a magyar nyelvű költészet őrei. Ugyanakkor számára szellemileg is rendkívül izgalmas volt az anyag, hiszen ez az a korszak, amikor a modernitás megroppantja a kompakt világnézeteket és világmagyarázatokat, ugyanakkor még eleven e stabil világfelfogás emléke.

T. S. Eliot: Szikföld – Háy János fordítása

Az új fordítással T. S. Eliot százéves, örökifjú versét ünnepeljük, mely egyben az európai irodalom egyik huszadik századi mérföldkövének számít. Nagyívű apokaliptikus vers, jelentőségében James Joyce Ulysses című regényéhez hasonlítható. Könyvtárnyi irodalom, megannyi fordítás próbálta már hűen megérteni és követni a szerzői szándékot. Magyarul is több teljes és töredékes változata létezik, többek között Devecseri Gábor, Weöres Sándor, Vas István és Dunajcsik Mátyás tollából.
"Népmesei becsvággyal, hogy megküzdök a próbatétellel, és félelemmel vagy inkább rettegéssel fogtam a munkához, s a végeredményt inkább tekintem változatnak, mint fordításnak, amely során megpróbáltam megértve, magamon, a saját költői és gondolati lehetőségeimen átfolyatni a szöveget, a pontosságra törekedve egyéníteni és magyarítani...
Amikor az Európa Kiadó igazgatója felhívott, hogy lenne-e kedvem lefordítani ezt a ciklust, mert akkor megveszik a jogokat, úgy éreztem, a legnagyobb díjat kaptam meg, amit egy költő kaphat. Egy hatalmas márványtömböt akasztott a nyakamba. Ezzel a súllyal próbáltam kiegyenesedni. Így sikerült." (Háy János)