Závada Pál új hősét Apfelbaum Ádámnak hívják, aki 1937-ben vesz búcsút családjától, szerelmeitől, addigi élete nagyváradi helyszíneitől, hogy a fenséges művészetek és eszmék csábítására zavaros vizekre evezzen a harmincas évek végének Berlinjében. Fölbukkan a század további időmetszeteiben – 1940-ben visszacsatolt városába látogat haza, ’44-ben a váradi gettóba jut, hogy rettentő korok múltán magasra kapaszkodjék majd a berlini Fal romjain. Az Apfelbaumban egyszerre szól egy ismerős és egy szokatlan, az eddiginél játékosabb Závada-hang. A jambikus sorokba tördelt regény megidézi a klasszikus magyar irodalmi hagyományt, Madách remekművét, felejthetetlen kortársakat és barátokat, sőt még a szerző saját életét is.

Az időkhöz és helyekhez kötődő emlékezetes eseményekről és alakokról kérdezi Závada Pált Szegő János.