Toroczkay Andrással Szegő János beszélget a Boldog emberek című regényről.
Bevásárlóközpontok szemétlerakói, kórházi mosodák, külvárosi raktárak, elhagyott gyártelepek és papír, papír, papír: Toroczkay András első regényének hőse a harmincas pályatorpanó bölcsész hetente többször is megfordul ebben a világban kora hajnaltól délutánig, gyűjti a papírhulladékot, fürkészi az eget, látszólag lényegtelen dolgokon agyal és hallgatja idősebb kollégáit, amint egész nap beszélnek és beszélnek: zavaros anekdoták, malactréfák, keserű zrikák, összeesküvéselméletek, vezetési és életvezetési jótanácsok folyamatos morajlása.
Mindez reciklálva mint a papír. Újabb történetek újabb figurákkal, mintha napjaink Budapestje Hrabal Prágájával lenne határos. Ebben a közegben próbálja kitalálni mihez kezdjen magával a fiú, akit kollégái valamiért Jocónak hívnak, ismeretlen telefonálók pedig mint Süveges Csabát keresik. Ki is ő? Alföldi félárva, aki beteg apjával próbál szót érteni; tisztaságmániás szorongó, aki egész nap lomok között matat. A Boldog emberek egy igazán groteszk és szívszorítóan szép regény téves kapcsolásokról és tétova kapcsolatokról.