Km.: Kriszta Kinga (szoprán), Gál Erika (mezzoszoprán),  Kodály Kórus Debrecen (vezető karnagy: Kocsis-Holper Zoltán), vezényel: Riccardo Frizza

Mahler: II. (c-moll, „Feltámadás”) szimfónia

Mahler II. szimfóniája - a szerző egyik levelének tanúsága szerint - egy nagy kérdéssel kezdődik: „Miért éltél? Miért szenvedtél? Ez mind csak egy nagy, rettenetes tréfa? - Válaszolnunk kell ezekre a kérdésekre, ha tovább kell élnünk - sőt akkor is, ha meg kell halnunk! Akinek az életben egyszer felhangzott ez a szólítás, annak választ kell adnia; és ez az a válasz, amelyet az utolsó tételben fogalmazok meg. A második és harmadik tétel közjáték; a második tétel egy emlék! Napfényes pillanat a hős életéből, tiszta és zavartalan.”

A II. szimfónia már a szerző életében kultikus kompozícióvá vált: miközben Mahler számos darabja vegyes fogadtatásban részesült, a „Feltámadás” című, nagyszabású mű már a bemutatóján is nagy sikert aratott. Amikor 1923-ban, Dohnányi Ernő vezényletével először hangzott el Budapesten, Haraszti Emil kitüntető lelkesedéssel írt nemcsak a műről, hanem az ekkor már több mint egy évtizede elhunyt zeneszerző munkásságáról is. „A Feltámadás-szimfónia a hős tragédiája. A beethoveni hősnek, aki elbukik, de csak azért, hogy a halálban újjászülessen. Nehéz, súlyos redőzetű gyászpompás témák viaskodnak a fájdalom vad fellobbanásaival. Poézis és realizmus; a való dolgok trivialitása.” Egy másik kritikus a szimfónia ürügyén felidézte Mahler budapesti operadirigensi működését, amikor „a meg nem alkuvás hirdetője volt, de mint tudjuk, ez a szereplés rövid volt és régen volt… A karmester, az operaigazgató már rég elment, de talán most visszatért a költő és az Urlicht örökélet-himnusza nemcsak általa, de neki is szólt”.