Közreműködnek: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Fúvós Tanszékének hallgatói és tanárai

Mihalovich Ödön nélkül a Zeneakadémia semmiképp sem válhatott volna azzá az intézménnyé, amelynek napjainkban ismerjük. Amikor ugyanis 1887-ben átvette Erkeltől az intézmény vezetését, annak tanrendjében még csak a zongora, orgona, ének, hegedű, cselló és zeneszerzés tantárgyak oktatása szerepelt. Mihalovich jelentősen kibővítette az iskolát: létrehozta a tanárképzést, megemelte a felvehető növendékek létszámát, olyan tanárokat szerződtetett, mint Dohnányi Ernő vagy Bartók Béla, elérte, hogy az intézmény oktatói állami alkalmazottak lehessenek, és számos új képzést indított útjára – a fuvola-, oboa-, klarinét- és fagott-tanszak megszervezése mellett a kürt-, trombita- és harsonaoktatás megindulása is neki köszönhető. Ebből következően jelen esetben szó szerint elmondható, hogy Mihalovich 1919-ig tartó igazgatói kinevezése és tevékenysége nélkül a Zeneakadémia rézfúvós műhelyét bemutató hangverseny egészen biztosan nem jöhetett volna létre.