Online koncertet ad 2021. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján az Anima Musicae Kamarazenekar. Az évforduló kapcsán a XX. század magyar zenéjéből válogatva három, egymáshoz időben közeli és szórakoztató jellegében hasonló művet tűznek műsorukra: Járdányi Pál, Szervánszky Endre és Veress Sándor műveit, amelyek mellé egy századvégi alkotás társul. Tóth Armand 2000. évi Millenniumi Zeneszerző Pályázat díjnyertes alkotása, a Rippl-Rónai képekre reflektáló öt tételes műve egészíti ki időben és térben a zenei párhuzamokat.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
Az eredetileg 2020. őszére tervezett koncerten elsőként a születésének 100. évfordulóját ünneplő Járdányi Pál első jelentős - 20 éves korában írt - zenekari darabja, a Sinfonietta csendül fel, majd Szervánszky Endre Szerenádja, amely a háború utáni évek még bizakodó, lelkes légkörét idézi, szórakoztató, "divertissement" jellegével. A műsorban ezután Tóth Armand öt impresszionisztikus, vázlatszerű zenei kommentárja következik Rippl-Rónai képekhez, amely a szerző személyes élményvilágából táplálkozik. Befejezésül Veress Sándor Négy Erdélyi tánc című műve hangzik majd el, népzenei gyökerével szinte érezhetővé téve Erdély hegyeinek levegőjét. A művek háttere, zenei párhuzamai kapcsán Tóth Armand átvezetői adnak bepillantást.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezés alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző szellemi értékeinket.
Járdányi Pál: Sinfonietta (1940)
A Kodály, Zathureczky, Kósa Gy. tanítvány, zeneszerző, népzenekutató Járdányi Pálra emlékezünk születésének 100. évfordulója alkalmából, Sinfonietta c. vonószenekarra írott művének előadásával. A kompozíció a zeneszerző első jelentős -20 éves korában írt-, zenekari darabja. A nyitótétel miniatűr szonáta forma, melyet pentaton, éneklő Andante követ. A harmadik tétel ravaszul ritmizált Scherzo, míg a zárótétel változatos tempójú és metrumú finale.
Szervánszky Endre: Szerenád vonószenekarra (1947-48)
A darab a háború utáni évek, még bizakodó, lelkes légkörét idézi, szórakoztató, "divertissement" jellegével. A tételek melodikusak, könnyen követhető, visszatérő témákkal. A bevezető Intrada után stilizált menüettet hallunk, majd ariózus lassú tétel következik. A befejező szakasz virtuóz, önfeledt örömzene, rövid epizódokkal tűzdelve. A mű ajánlása Sándor Frigyesnek szól.
Tóth Armand: Öt Rippl-Rónai kép vonószenekarra (1998-99)
Az öt impresszionisztikus, vázlat-szerű kommentár a szerző személyes élmény világából táplálkozik. Gyermek és kamaszkori évei részben a Kaposvári Róma villa parkjában, a műterem közelségében, az akkor még múzeumi raktárak mélyén rejtőzködő Rippl-Rónai vásznak, rajzok és üvegtervek között teltek. Az akkori emlékek és a festők városához, Kaposvárhoz való kötődés inspirálták a mű megszületését. I.Kalitkás nő (1892) II. Kuglizók (1892) III.Bretagne-i népünnep (1895) IV.Meggyfavirágzás (1903) V.Az Ernst múzeum üvegblaka (1912 A kompozíció a 2000. évi Millenniumi Zeneszerző Pályázat díjnyertes alkotása.
Veress Sándor: Négy Erdélyi tánc vonószenekarra (1944-49)
A partitúra előszavában közli a komponista, hogy művében nem használ eredeti táncdallamokat. Saját fantáziájából ered a zenei anyag, s bár a paraszt zene és tánckultúra ismerete minden ütemben érződik, a tételek -Lassu, Ugrós, Lejtős, Dobbantós-, erősen stilizáltak. Éppen ez a modor és tónus teszi a művet egyedivé és érdekessé. A gyakran osztott vonós szólamok dús, zengő atmoszférát teremtenek a tételekben, szinte érezhetővé téve Erdély hegyeinek levegőjét. A dedikáció Paul Sachernek szól.