Km.: Rocco Nigro (harmonika), Giuseppe Spedicato (basszusgitár, mandola), 
Gianni Gelao (buzuki), Luigi Marra (hegedű), Maurizio Pelizzari (gitár, mandolin)

Az 1977-es születésű Antonio Castrignanò a salentói muzsikát, azaz az olasz csizma sarkának, Puglia déli régiójának zenéjét játssza, a pizzica vad, ritmikus transzától a szentimentális énekekig, de miközben a nyers energiákat és a tiszta érzelmeket társítja egymással, meg is újítja a régió hangzásvilágát. A filmzeneszerzőként is sikeres zenész legutóbbi albumával, a 2022-ben megjelent Babilonia című lemez anyagával érkezik a Müpába, és ad elő sokszínű, szokatlan hangszerelésű dalokat, amelyek egyszerre hatnak a végtagokra és a szívre is.

Antonio Castrignanò gyermekkora óta szűkebb hazája, a Salentói-félsziget zenéjét kutatja, játssza, frissíti fel. A hagyományokból indul ki, de nem ragad le azoknál, hanem meglepő hangszerpárosításokkal, a tradíció és az innováció keresztezésével hoz létre egyedit. Karrierje a kétezres évek elején indult, olyan ismert tradicionális helyi formációk tagjaként, mint a Canzoniere di Terra d'Otranto és a Canzoniere Grecanico Salentino. Szólókarrierje a Charlotte Gainsbourg főszereplésével készült, a velencei filmfesztiválon Ezüst Oroszlán-díjat kapott 2006-os Aranykapu (Nuovomondo) című film zenéjével robbant be, hogy aztán eddig négy kiadványon át (Mara la Fatía - 2010, Fomenta - 2014, Aria Caddhipulina minialbum - 2018, Babilonia - 2022) érlelje a hagyományos népzene és a kortárs zene között tökéletes egyensúlyban tartott dalait. Közben filmzeneszerzőként (Bellas Mariposas, 2012) is sikeres maradt, tánctársulatnak írt színpadi művet, dolgozott a megbecsült olasz zeneszerzővel, Ludovico Einaudival, vagy a Police-ból ismert Stewart Copelanddel, és a salentói zene megújításának egyik referenciapontjává vált. Új lemezével a legjobb formájában csíphetjük el Budapesten.