A Forte Társulat, a Mendelssohn Kamarazenekar és a Lukács Miklós Cimbiózis Trió közös estje.
Bartók és Ady: 5. vonósnégyes // Apró, véres balladák
Új szín jelenik meg az Auer fesztivál kínálatában a tánc, az irodalom, a költészet, a leírt és az improvizált zene találkozásából. A két egyfelvonásost tartalmazó estben a zenészek, színész-táncosok a színház misztériumán keresztül világítanak rá a két magyar művészóriás, Bartók és Ady univerzumának párhuzamaira, sorsszerűségük azonosságaira.
Ady és Bartók kortársak voltak, akik távolról figyelték és tisztelték egymást. Mindketten nyelvújítónak számítottak koruk művészetében és bár nem igazán volt közöttük személyes kapcsolat, néhány dokumentum azt igazolja, hogy hatottak egymásra. Erről tanúskodik Bartók hagyatékának könyvtárában az Ady verseskötetekben talált több mint másfél száz ceruzás jelölés. Bartók op. 16-os dalciklusa pedig az egyetlen olyan műve, ahol a szerző konkrétan a műköltészetből merít, azaz Ady versekre komponál.
Az est első részében látható koreográfia inspirációja Bartók Béla szellemi hagyatéka, illetve egy konkrét műve: az 5. vonósnégyes, míg a szünet után Lukács Miklós cimbalomművész–zeneszerző Ady Endre rövid novellái ihlette – a kortárs zene, a jazz és a különböző népek népzenéinek ötvözetéből álló – zenéje adja az alapot. Horváth Csaba rendező-koreográfus segítségével így egyszerre lehet jelen a kortárs és a 20. századi művészet, hogy egy összművészeti élményben részesüljön a közönség, s mindezt a modern színház világában.