Két nagyszerű muzsikus, akik magukat „jazz-állampolgároknak” tartják, kilépett a teljes és határok nélküli világba. Magukkal vitték a rögtönzés, a technikai tudás, a ritmikai és dallamformáló fantázia gazdagságát, a hangszínek és dinamika minden árnyalatát, a szabadság és a kötöttség egyensúlyának biztos ízlésű alkalmazását. Felszippantottak és zenéjükbe oltottak szokatlan metrumokat, a déli, délkelet-európai, kis-ázsiai és más bűvölő, bájoló, táncos és fájdalmas, örömteli és panaszkodó dallamrajzokat, váratlan és meglepetéserejű lüktető ritmusokat. Teljesítették minden zeneművész erkölcsi kötelességét: felvidítanak, elszomorítanak, elgondolkoztatnak, szelíd révületbe ejtenek. De még azt is, ami csak keveseknek sikerül: katartikus élményben részesítik azt a zeneszerető embert, aki meghallgatja „HANGJAIKAT”. (Petrovics Emil)