A fiatal fenomén, Buffalo Nichols a jövő bluesát játssza. Milwaukee egyik legrosszabb környékén született, de a gitár megmentette az életét. A hangszer sokoldalúsága esélyt teremtett számára az önkifejezésre és feledtette a mindennapokban szinte fojtogató elszigeteltséget. Míg mások a tereken, a bíróságok termeiben vagy a katedrán hajszolták a sztárságot, Nichols édesanyja és testvérei zenei gyűjteményéhez nyúlt, lázasan kutatva olyan riffek után, amelyeken át megfoghatja az őt körülvevő világot: sokszor több százszor hallgatott meg egy-egy számot teljesen eggyé tudjon válni az akkordokkal.
Az egyetemi évek alatti kiszolgáltatottság és az egyik napról a másikra élés a tengerentúlra űzte, ahol az fekete folk iránti őszinte lelkesedés új szikrát gyújtott Nicholsban. Nagy hatást gyakorolt rá jazz lüktető nyüzsgése füstös ukrán klubbokban és zsúfolt berlini kávéházakban, ahol a fekete amerikaiak rutinszerűen elbűvölő blues-esttel kedveskednek a rajongóknak. Nichols hazatért Amerikába és azóta ismét elmerült a zenében, amely hazája legigazibb értékeit és legnyersebb érzelmeit fogalmazza meg.