Km.: Bizják Dóra (zongora), Dunai Tamás (színművész)

Paul Hindemith: Six Chansons
Solti Árpád: La Loreley
Maurice Ravel: Trois chansons
Hugo Wolf: Der Feuerreiter
Tóth Péter: Trois beaux oiseaux du Paradis
Ligeti György: Pápainé
Vass Lajos: Nocturne
Csíky Boldizsár: Nagy hegyi tolvaj (magyarországi bemutató)
Vajda János: Deux Chansons
Pertis Jenő: Két háromszéki ballada

Chanson – erről a francia szóról legelébb talán egy füstös kávéház jut eszünkbe. Harmonikaszó, rekedtes hangú énekes. Párizs, Édith Piaf. De Debussyre is gondolhatunk. Dalait chansonnak nevezte – a szó ugyanis pontosan ezt jelenti a szótár szerint. Dal, vagyis ének, többnyire zongorakísérettel. A reneszánsz korban azonban a chanson alatt mindenféle világi művet értettek. Három- vagy négyszólamút, kizárólag énekesekre vagy hangszerek közreműködésével, általában francia szövegre. Még korábban a trubadúrok (illetve az észak-francia trouverek) nevezték chansonnak egyszólamú (bár rögtönzött hangszerkísérettel előadott), szerelmes témájú énekeiket. Mit ért mármost egy 20. századi vagy mai komponista chanson alatt? Ki ezt, ki azt. Nincs szabály. A koncert címében szereplő ballada esete hasonló. Chopin nevezett zongoraműveket balladának. Vagy Brahms. De mindenekelőtt ott vannak a népballadák. Angoli Borbála és társai. A híres népzenekutató, Vargyas Lajos a magyar népballadák jelentős részét középkori francia ballada-költeményekre vezette vissza. Hogyan kerültek ide, a Kárpát-medencébe? Az út kalandos és nyilván van benne némi (balladai) homály. A koncert hallgatóját azonban ez aligha fogja zavarni.

Pászti bérlet 2.