Joseph Haydn: F-dúr szimfónia, Hob. I:89
Joseph Haydn: B-dúr sinfonia concertante, Hob. I:105
Vajda János: Mario és a varázsló
Egy hangverseny, amelynek változatos programja először egy érett Haydn-szimfóniát kínál, majd szintén a nagy bécsi klasszikustól egy sinfonia concertantét, amelyben hegedű, oboa, cselló és fagott folytat választékos párbeszédet egymással. A szünet után azonban korszakot és műfajt váltunk: irány a 20. század és az opera világa! Tömör, rendkívül feszült atmoszférájú, páratlanul hatásos és megrázó egyfelvonásost hallunk-látunk: olyan művet, amely különleges lehetőség, valóságos jutalomjáték a Cipollát alakító művész számára.
Joseph Haydntól mi sem állt távolabb, mint a démonok világa. Az ő zenéje tiszta, világos, emberarcú: hit és alázat, szellemesség és játékosság jellemzi. Ez érvényes szimfóniáira is, amelyek közül ezen az estén egy kései remekmű szólal meg, és ugyanezek a fő tulajdonságai a négy szólóhangszerre – hegedűre, oboára, csellóra és fagottra –, valamint zenekarra komponált sinfonia concertanténak, amelyet a műsor második számaként hallhatunk. Annál több köze van a démonokhoz a műsor második felét kitöltő egyfelvonásosnak, hiszen Vajda János Thomas Mann nyomán megalkotott operája, a Mario és a varázsló az emberi történelem egyik legsötétebb démonát, a fasizmust állítja elénk allegorikusan. A darab már 1988-as bemutatóján is emlékezetes sikert aratott, s az azóta eltelt évtizedek bizonyították, hogy mestermű, amely kiállja az idő próbáját. Most újra találkozhatunk vele, a produkció középpontjában a címszerephez illő formátumú énekes, Cser Krisztián alakításával. A sinfonia concertante négy szólóját a Nemzeti Filharmonikusok kiváló művészei játsszák, az opera kisebb szerepeiben a Nemzeti Énekkar szólistái lépnek pódiumra. Az est karmestere a karigazgató, Somos Csaba.
