Km.: Concerto Budapest, Abouzahra Amira (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Bánkövi Bence (gordonka), Puporka Jenő (nagybőgő), Rozsonits Ildikó, Ryan Martin Bradshaw (zongora), vezényel: Baráti Kristóf

Schubert: A-dúr („Pisztráng”) zongoraötös, D. 667

Schubert: A-dúr rondó, D. 438
Schubert: VIII. (h -moll, „Befejezetlen”) szimfónia, D. 759

A-dúr rondó – ez a megjelölés elsőre alighanem a kései és oly szelíden pesszimista négykezes zongoradarabot juttathatja eszünkbe Schubert életművéből, ám ezúttal a tizenkét évvel korábban komponált, 1816-os A-dúr rondó szólal meg, mely koncertszám nem a zongorának, hanem a hegedűnek és az őt kísérő vonósoknak juttatja a főszerepet. A kéttételes, miniatűr hegedűversenynek is beillő kompozíció magánszólama felettébb igényes és éppily hálás feladatot kínál a szólista számára. E rondót csak bő nyolc évtizeddel a keletkezése után publikálták, s hasonlóképp csupán posztumusz vált ismertté – és rögvest kultikussá – az az 1822-es, befejezetlen h-moll szimfónia is, amely első ízben 1865-ben jutott a bécsi közönség elé, az előzetesen még fenntartásait hangoztató hajdani kritikuspápa, Hanslick szavai szerint: „új életet lehelve koncerttermeinkbe”. S valóban, ez a két tétel, amely Baráti Kristóf vezényletével szólal meg, rövid úton nemcsak a legnépszerűbb szimfonikus Schubert-művé lettvált, de a zeneszerző sorsának jelképévé magasztosult, a legkevésbé sem függetlenül a befejezetlenség tényétől.