Az örmény David Yengibarian 1995-től Magyarországon folytatta zenei tanulmányait, és hamarosan az egyik legkeresettebb jazz- és világzenei előadóvá és szerzővé vált. Azóta öt saját lemezt dobott piacra, továbbá számos színházi- és filmzenéért is hálásak lehetünk neki. Népzenei hangulatú, rendkívül sokszínű zenei világát azonban nem csak az örmény hagyomány teszi utánozhatatlanná, de az európai és amerikai jazz improvizatitása, valamint az argentin tangó, és az azt megújító Astor Piazzolla ihletése is tetten érhető benne. „Nekem a zene túlélés – mindenekelőtt. Túlélni a szituációt. Nem belehalni. Messze vagyok az otthonomtól, messze vagyok a családomtól. Bár, mi a messze és mi a közel, és ki dönti el a kettő közötti különbséget? Ha leülök, nekem mentálisan hozni kell a formámat, játszani kell. Tehát az, amit csinálok, az a közönségnek zene, nekem meg túlélés. Mert magamat adom. Azt, amiben vagyok.”