Km.: Villányi Dániel (zongora)

Bach: h-moll fuvola-zongora szonáta, BWV 1030
Mozart: C-dúr fuvola-zongora szonáta, K. 14
Schubert: Arpeggione-szonáta (átirat fuvolára és zongorára), D. 821
R. Strauss: Esz-dúr fuvola-zongora szonáta

A fellépő művészeket a program összeállításában az cél vezette, hogy egyfajta keresztmetszetét kínálják a XVIII-XX. század fuvolamuzsikájának, méghozzá úgy, kiválasztott műveket összekötő legfontosabb kritérium a szépség, a hallgatóságnak való örömszerzés legyen.
A koncertet J. S. Bach grandiózus h-moll szonátája nyitja, amely – ahogy ez már Bachnál lenni szokott – a műfaj utolérhetetlen csúcsa, és amelynek a műhöz méltó interpretálása jelentős kihívás az előadó számára.
Ahol a zene hegycsúcsairól beszélünk, ott természetesen Mozart sem hiányozhat. Eredetileg hegedűre és zongorára komponált C-dúr szonátája felhőtlen örömöt sugárzó, rövid, háromtételes mű, hasonlóan az eredetileg brácsára és zongorára komponált, de a csellisták által is szívesen játszott Arpeggione-szonátához. A darab a Schubert munkásságában nem túl gyakori optimista periódusok egyikének terméke. A fuvola-átiratban szembetűnő a brácsán és csellón talán kevésbé hangsúlyos virtuóz karakter.
A műsort Richard Strauss Esz-dúr fuvola-zongora szonátája zárja. A későromantikus Straussnak erre a darabjára még nem jellemző későbbi nagy, szimfonikus műveinek fanyar szellemessége, bonyolult harmóniái, és különösen nem azok atonális jegyei, ebben még az igazi romantika és a szép dallamok dominálnak.
Az est zseniális szerzők és nagyszerű előadók felemelő találkozását ígéri.