A Fortepan gyűjtemény a 20. század kollektív emlékezetének lenyomata. A Fortepan Masters eddig az egyetlen olyan feldolgozása a gyűjteménynek ahol a narratív szempontokat felfüggesztő, különböző tematikákat mellőző képszerkesztés érvényesül. Az album valódi célja a szavak nélküli, tisztán érzelmi közvetítés volt, a fényképek nem információs alapjai, hanem céljai a közös emlékezésnek. Az így felbukkanó spontán érzelmi állapot nagyon hasonlít arra az élményre, mint amikor zenét hallgatunk.
A Tavaszi Fesztiválon ez a két, szavakkal nehezen leírható élmény valóban összekapcsolódik. A kötet szerkesztője a könyv bevezetőjében arról írt, hogy “olyasmit szeretnék, mintha aki nézi, az dúdolgatna magában. dúdolgatna, ami ugye általában nem egy ismert dallam tapadásanak a kihangosítása, hanem egy dallam kedvünkre való fabrikálása, hajlítgatása”. Ezt a különleges érzelmi állapotot most igazi zenészek fogják kihangosítani a Virág Benedek ház udvarán.
A helyszín több szempontból is izgalmas választás: ebben az épületben van a Fortepan irodája, de ha a környéket nézzük, megannyi Fortepan kép készült itt a XX. század folyamán, a Fortepan Masters kötet egyik képén még látszik is. Egy archívum akkor sikeres ha használják: a képek nézésével az emlékezet élővé válik. Április 30-án, kétszer harminc percig nézzük úgy együtt a képeket, mintha azt egyetlen ember készítette volna, aki magyar volt és átélte a huszadik századot.
Egy estére megnyílik a könyv, ezen a különleges estén a régi idők mozijához hasonlóan, kizárólag zenei útmutatással nézhetjük együtt a Fortepan Masters képeit. A Pándi Balázs - Víg Mihály duó után az Amoeba zenekar improvizál a fotóalbum válogatott képeire, s ezzel nemcsak a némafilm hőskorát idézzük meg, de egyedi és megismételhetetlen élményként mutatjuk be a huszadik század fotográfiai örökségének válogatott képeit.